Bones-Kis karácsonyi történet-6

Washington DC.2012.december 23. éjjel 23:30

Hát nem fog egyhamar véget érni ez a nap.Már vagy egy órája úton vagyunk.Nem tudom,hogy hová tartunk,de szerintem még maga Sully sem.A kocsiban néma csend uralkodik és nagyon feszült a hangulat.Ha akarnék sem tudnék megszólalni.Tim sem beszél.Látszik rajt,hogy nagyon ideges.Amit röpke 1,5 órája látott,teljesen letaglózta.Persze,amint ő is elmondta utunk kezdetekor,már számított rá,hogy ez lesz.Tisztáztuk azt is,hogy nem látta,mikor üdvözlésként megcsókoltam Booth-t,de nem volt nehéz rájönnie.Okos ember,de én okosabb vagyok,mégis mindig kijátszott.Hogy lehet ez?Egyszerűen nem bírom felfogni,hogy tarthat rettegésben a hiú férfi nem egy egyede.A történelem során mindig is a nők voltak a gyengébbek és az elnyomottak.Úgy látszik a civilizáció nem sokat változtatott ezen.A 19. sz-ban végre sikerült a gyengébbik nemnek kiharcolni valamiféle-fajta egyenjogúságot,de ez csak a látszat.A férfiaknak mindig meg fog maradni az az elnyomhatatlan kényszer,hogy uralkodjanak rajtunk.Természetesen léteznek kivételek..Valahol biztosan.Itt van például Booth.Ha jobban belegondolok,ő sem tökéletes,de ki az??Minden embernek vannak hibái,ahogy nekem is.Sokszor próbálok erősnek tűnni és ez egoistán hathat,de nem vagyok egoista.Az nem egoizmus,ha tudom az értékeim és ezt ki is jelentem.Olyat viszont sosem mondanék magamról,ami nem igaz.

-Hová megyünk?-hallottam meg saját hangom a síri csendben

-Majd meglátod.Nem lenne meglepetés,ha elárulnám.Oda,ahol a rendőrség nem talál ránk..-ezt nem értem.Miért változott meg a hangneme?Túl kedves.Már sosem fogom megérteni ezt az embert?

-A rendőrség?-kérdeztem hitetlenkedve.Angela-ék szóltak volna nekik?Ha Tim helyében lennék,biztosítottam volna magam erre a helyzetre is

-Igen.Talán azt hiszed,hogy a barátaid nem aggódnak érted?Szinte biztos vagyok benn,hogy a távozásunk után Cam felhívta a rendőrséget.És hogy miért pont Cam?Angela teljesen összeroppan,amit nem is csodálok,Hodgins valószínű őt nyugtatja.Booth,ha megtalálták,akkor a kórház ágyát nyomja eszméletlenül,mert elaltatták vagy mert annyi vért vesztett,hogy képtelen lett volna éber maradni.Így csak a jószívű és racionális Cam maradt.Nos?-kérdezte kis várakozás után-Milyen az elgondolásom?Elég ésszerű?-nem tudtam mit mondani,így csak bólintottam.Újra Booth ötlött a fejembe.Mi van,ha nem találták meg,vagy ha Sully-nak igaza van és sok vért veszített?Remélem túléli!Miatta csináltam ezt az egészet,ha most meghal,akkor én is megyek utána!-Mi bajod?-kérdezte fennhangon Tim.Könnyes arcomat fürkészte,majd mikor nem válaszoltam,nyugtatni kezdett.Ő miért nem megy vele semmire?-Nyugi!Ők jól meglesznek nélküled is,te pedig boldog lehetsz velem!-rám vigyorgott és megfogta a kezem

-Sosem leszek boldog!Így nem!Veled nem!Elraboltál!-nyöszörögtem erőteljesen

-Gyakorlatilag ez nem igaz.Te jöttél velem,önszántadból.Ezt most nem varrhatod a nyakamba-végülis az érvelése igaz,de mégsem..
-Te kényszerítettél!Megfenyegettél Sully!Vagy netán ez fel sem tűnt?!-kérdeztem idegesen
-Én nem fenyegettelek..Mindössze azt mondtam,hogy kicsinállak titeket.Te pedig önként választottad a másik utat.Eljöttél velem,de te ajánlottad fel,ezt ne feledd!-nyugodt hangja csak úgy sugározta az önteltséget.Nem voltam hajlandó tovább vitatkozni vele.Csak még több önbizalmat adnék neki.És ez engem is dühít.Haza akarok menni,az ágyamban aludni,Emily mellett és Booth-tal.A barátaimmal tölteni a holnapot,megvacsorázni,jókat nevetni és végül megnézni,hogyan bontják ki az ajándékokat a gyerekek és mennyire örülnek nekik


Washington DC.2012.december 24.

Annyit elmélkedtem,hogy végül elaludtam.Talán jobb is,mert így nem figyeltem a gondolataimra.Csak arra ébredtem,mikor a kocsi motorja megállt,Tim pedig megszólalt.

-Nos,itt is vagyunk-mormogta rekedtesen,majd behúzta a kéziféket és mielőtt kiszállt,még újra megszólalt-És ne próbálj elfutni,segítséget kérni vagy más hasonló dolgokat!Világos?

-Eszemben sem volt!-vágtam vissza flegmán,de mindketten tudtuk,hogy csakis ez jár a fejemben

-Nagyon helyes-bementünk a kis faházba-Majd holnap reggel ismét útra kelünk.Ki az államokból,de addig is pihennünk kell.Hosszú lesz az út.Ha nem haragszol,a mobilod kidobtam.Semmi szükség rá,hogy ránktaláljanak.Mára elég jól elrejtettem magunkat és a telefonok csak lebuktatnának minket.Ugye megérted?-kérdezte nyájasan,majd átkarolta a derekam.Megejtettem felé egy nagyon műmosolyt és úgy tettem,mintha ki kéne mennem a mosdóba.Ő megmutatta,hogy merre,én pedig örömmel szabadultam el a társaságából.

A fürdő nem volt túl nagy,épp csak elfért benn egy zuhanyzó,egy csap és egy WC.A kopott zöld falakon már megjelent a penész és a vakolat is kezdett omlani.Kész romhalmaz volt az egész.De kiszúrtam egy ablakot a mosdókagyló felett.Alighanem kiférek rajt.

-Mikor végzel?-kicsit megijedtem Tim hangjától.Nem számítottam rá,hogy meg fog zavarni,pedig ez logikus volt

-Pillanat!Ne siettess!-kiabáltam az ajtó mögül.Néhány pillanat múlva feltűnés nélkül kiléptem,de tudom,ha Sully belép a fürdőnek nevezett apró kis zugba,észreveszi az ablakot és annál kevesebb esélyem lesz kijutni innen.
-Na végre!-ölelte át a derekam-Azt hittem,már sosem jössz ki onnan!-vigyorgott.Ha nem tudnám az előzményeket,azt hinném,minden a legnagyobb rendben köztünk-Gyere!Bebizonyíthatod,hogy mennyire szeretsz!
-De én nem szeretlek-jelentettem ki könnyedén.Sully először dühös lett,de egy pillanat múlva már higgadtan és diadalgyőztes mosollyal szólt hozzám
-Akkor miért nem bántasz?Megtehetnéd,mégsem teszed.Te mondtad!-nagyon jó kérdés.Miért nem?Nem tudom.Talán mégis szeretem?Nem értem magam és ez ijesztő.Kínomban nem tudok mit tenni,felnevetek és könnyes szemmel nézek rá
-Talán az emlékeim tartanak vissza.Mert tudod nekem csak a múltam van és veled soha nem is lesz jövőm.Inkább meghalok,mint hogy szüljek neked,vagy hozzád menjek feleségül-Tim ideges volt,de nagyon.Nem érdekel.Már nincs kit féltenem,az életem vele semmit sem ér,így értelme sincs védekeznem.Csak remélni tudom,hogy Booth életben marad és felneveli majd a lányunk
-Menjünk tusolni-javasolta rákvörös fejjel-Jobb lesz,ha megnyugszom-beráncigált a mögöttem lévő ajtón,vissza a fürdőbe,majd becsukta az ajtót
-Nem akarok tusolni!-rántottam ki a kezem az övéből
-Én viszont akarok és most engedelmeskedsz,különben úgy megverlek,hogy talán talpra sem tudsz majd állni.Hidd el,képes vagyok rá és ha jobban feldühítesz,nem tudok majd parancsolni magamnak!-nem akarom ezt!Mondanám,hogy nem félek tőle,de vajon helyes dolog lenne?Ha nem ver meg,több erőm lesz kijutni innen.De megéri,ha közben olyat kell tennem,amire egyszerűen képtelen vagyok?-Segítsek levetkőzni?-hallottam meg újra egy nyugodt Sully-t
-Nem kell.Egyedül is menni fog!-vágtam rá sietve,majd nekiálltam levenni a felsőm..De mi lenne,ha most szöknék meg?Ha a szeme előtt teszem,utolér,mert most a futási sebességem kisebb az átlagnál,azonban ha előnyt nyerek valamivel..-Figyelj Sully!-kezdtem bele az elterelésbe
-Mi lenne,ha most egyedül fürdenék és utána teljesíteném minden kívánságod az ágyban?-láttam,hogy vonakodik-Tudod,hogy nem szeretek együtt fürdeni senkivel!Csak kérlek hadd tusoljak egyedül és ígérem utána azt teszel velem,amit csak akarsz!-ez elég merész kijelentés volt,de úgysem várom meg a fürdés utáni időszakot
-Legyen.Akkor az ágyban várlak.Siess!-tette még hozzá,majd kiballagott és becsukta az ajtót.Itt az idő.Vártam még egy kicsit,mintha vetkőznék,majd megnyitottam a csapot és felmásztam a mosdókagylóra.

Óvatosan kinyitottam az ablakot,nehogy Tim meghallja.Próbálkozásom sikerrel járt.Az ablak könnyedén kipattant.Elég ingatagnak tűnt az a csap,csak remélni tudtam,hogy nem szakad le.Lassan felálltam és mindenféle zörej nélkül megkapaszkodtam az ablakpárkányon.Egyáltalán nem érdekel,mennyire fájnak a bordáim,ha most nem szökök meg,akkor többé talán már esélyem sem lesz innen élve kijutni.Így hát felugrottam és felhúztam magam.A fájdalom élesen belém nyilallt és átjárta az egész testem,de nem érdekelt.Éreztem a friss levegő émelyítő tisztaságát.Néhány pillanat alatt kijutottam a tetőre,de amint kiléptem,hatalmas hangzavarral levertem egy cserepet.Hallottam,ahogy Sully utánam érdeklődik,majd mikor nem kapott választ,berontott a fürdőbe.Visszanéztem és láttam a vérvörös arcát,aztán sarkon fordult és kirohant.Jól tudtam,hogy a ház mögé igyekszik,pontosan hozzám.Gyorsan kellett cselekednem.Tim-nek fegyvere van és hatalmas ereje.Még az erdőben sincs esélyem ellene,de mégis ott több van,mint itt.Leugorttam a tetőről.Igyekeztem pontosan olyan szögbe érkezni,hogy ne törjön el semmim.Futásnak eredtem,de még utam elején találkoztam egy 40-es éveiben lévő férfivel.Az arca elárulta,hogy megijedt tőlem és erre az érzésre talán még a sebeim is rásegítettek.Lehet,hogy nem fog szólni senkinek,csak elfut,de meg kell próbálnom,mert csak ez az esélyem maradt.Hallottam Sully lépteit messze a hátam mögött.

-Üldöznek!Kérem hívja a rendőrséget és mondja meg nekik,hogy hol tartózkodom!Dr.Temperance Brennan vagyok!És most meneküljön,mielőtt magát is meglátja!-nem tudom,hogy mit tett,mert megfordultam és rohanni kezdtem az ellenkező irányba,pontosan az erdő közepe felé.

Nem vagyok túl gyors,pedig most lenne a legnagyobb szükségem fürgeségre.Lövést hallottam.Tim valószínűleg utolérte azt a férfit.Annyira sajnálom,hogy belekevertem!De vajon ha nem szólok neki,akkor túléli?A fák egyre sűrűbben helyezkedtek el,s a törzsük is vastagodott.Hallottam Sully egyre közeledő lépteit.Tudom,ha tovább futok,elkap.Talán ha megállok és elbújok,megúszhatom,de az esélyem még így is csekély.Nem tudom,hogy meglátott-e,mert képtelen voltam hátranézni.Nagyon félek.Úgy éreztem,hogy a szívem már a torkomban dobog.Hallottam,ahogy Tim néhány méterrel mögöttem megállt.Igyekeztem nagyon fülelni,de minden apró zajt elnyomott a fejemben lüktető vér hangja.Aztán csak egy halk reccsenés törte meg a szédítő csendet.A hang szinte mellőlem érkezett.Én megpróbáltam a lehető legcsendesebben a fa másik oldalára csúszni,közben pedig sasként figyeltem a zaj felőli irányba.De bár ne tettem volna!Elfordítottam a fejem a másik oldalra és megláttam őt.

-Hová igyekszel éppen?Ez volna a karácsonyi ajándékom?-kérdezte ravasz vigyorral az arcán,majd vonásait felváltotta az a mindent elsöprő düh.Hátrálni kezdtem,de jól tudtam,semmi esélyem-Nem kellett volna elszöknöd tőlem!Nagy hiba volt!-felém kapott,én pedig ahogy hátraléptem,elestem egy farönkbe.

Most már látom,mekkora hatalma van felettem.Nagyon félek!Kúszni kezdek hátrafelé,mintha ezzel meg tudnám úszni a rám váró fájdalmakat.Sully elvigyorodik,majd eltorzult arccal belém rúg egy hatalmasat.A lendület vagy 1,5 métert gurított rajtam.Könnyek szöktek a szemembe és nem kaptam levegőt.Időm sem volt összeszedni magam,mert egy újabb rúgás hatolt a gyomorszájamba.Tim mondott valamit,de képtelen voltam felfogni.Lehajolt és a hajamnál fogva felállított.

-Kérlek!-nyögtem ki halkan.Más már nem jött ki a torkomon.

Valamit tennem kell,de képtelen vagyok megütni vagy akár megrúgni is.Nem megy...De ahogy észrevettem neki ez nem akadály.Cibálni kezdett az erdő felé.Nem értem,hogy miért oda,de egyre csak sürgetett.Aztán megértettem..Hallani kezdtem a sziréna hangját.Célba ért az üzenetem.Nem bírtam továbbmenni,így leroskadtam.Ösztönzésként megpofozott,hogy térjek magamhoz,aztán mikor látta a tehetetlenségem,búcsúként még belém rúgott egyszer,majd eltűnt az erdőben.Valamit motyogott nekem,de számomra most minden szava érthetetlen volt.Lépteket hallottam magam mögött.Talán a rendőrök.Nem tudom,de nem is érdekel.Éreztem a hátamra simuló kezet,de nem bírtam felnézni.Jól tudom,hogy ki ő.

-Minden rendben lesz!-mondta lágyan-Merre ment?-kérdése számomra olyan volt,mintha azt érdeklődné meg,innen hogy juthatnak el Philadelphiába.Nem válaszoltam.Nagyon rossz érzés kerített hatalmába.Már rég éreztem ilyet,hányingerem volt.De ez nem a szokásos.Booth óvatosan felemelte a fejem-Merre?-tudakolta selymesen lágy hangon.Magam elé néztem.Azt hiszem,arra tűnt el,ezért kinyújtottam a kezem,de már ez is nehezemre esett.A rendőrök elrohantak előre.Csak Booth maradt itt velem-Már vége van!-óvatosan megölelt,belőlem pedig előtörtek a könnyek.Azt hittem,nem jutok ki innen és most mégis!-Nem eshet többé bajod!-ránéztem és hittem a szavainak,eszembe sem jutott,mekkora képtelenséget mondott-Gyere!Fel tudsz állni?-válaszként előtört belőlem az,amitől olyan szörnyen rosszul voltam.Előre hajoltam és csak hánytam.Éreztem,ahogy a vér kiömlik belőlem.Booth megfogta a hajam.Azt hiszem orvosért kiáltott,de nem értettem tisztán.Mikor azt hittem,vége,visszaültem.Booth zsepit nyújtott nekem,de én elutasítottam,mert rá kellett döbbennem,még közel sem szabadultam meg a bennem rejlő vértől.Újra előre hajoltam.A torkomat már marta a nyelőcsövemen keresztül előtörő savas keverék.Feladom.Nem bírom tovább!Az ájulás határán vagyok.Még annyit érzek,hogy valaki megragadja a kezem és tűt szúr a bőröm alá,aztán semmi.Minden elsötétül és pedig a földre esek.

A következő,amire emlékszem,hogy homályosan látok egy férfi arcot,aki észreveszi,hogy ébren vagyok és hozzám beszél.

-Már nem kell félnie!Biztonságban van!-közben úgy érzem,hogy haladunk,majd visszaájulok.

***

Ébren vagyok.Valami hangos pittyegést hallok.Nagyon is ismerős.A kórházban vagyok,ez biztos,de a szemem képtelen vagyok kinyitni.Mintha valami leszorítaná.Vagy talán más testrészem sem mozdul?Próbálkozom,bár nem tudom,hogy sikerrel jártam-e.Éreztem az ágy rezgését,ahogy valami vagy valaki felemelkedett róla.

-Megmozdult!Végre megmozdult!-kiáltotta egy ismerős férfi hang.De sajnos nem tudtam megmondani,ki a gazdája-Ébren vagy?Temperance!-szólongatott türelmesen.Igyekeztem tudomást adni róla,hogy hallom és értem,amit mond,de nem bírtam megmozdítani a szemhéjam.Mintha leragadt volna.Aztán hallottam,ahogy emberek jönnek be.Talán orvosok?Valaki megszólalt.De ki?Egy nő volt

-Nem csak képzelődted?-vajon ki lehet?A hangja nem volt ismeretlen,mégsem tudom ki ő

-Nem Angela!Tudom,hogy megmozdult!Nézd a kezét!Ökölbe van szorítva!Eddig nem így volt!-Angela?Ismerős.Tudom,hogy ismernem kéne.Tudom,hogy ismerem

-Tényleg.Temperance!Édesem!-gyerünk!Ki kell nyitnom a szemem!Látnom kell,kik azok akiket nem ismerek fel!Látnom kell az arcukat!-Mozgatja a szemét..

-Akkor vagy álmodik vagy tényleg ébredezik-hallottam egy másik nőt.Őt sem tudom sem névhez,sem archoz kötni.Végre sikerült kipattintanom a szemem.Az arcok nagyon is ismerősek,de mégsem tudom,kik ők.

-Igen!-örvendezett az ázsiai beütésű lány.Nem emlékszem.Tudom,hogy sokat voltam vele.Azt is,hogy nagyon bízom benne és szeretem is,mégsem tudom ki ő!Nem félek.A tekintetek,melyek rám szegeződnek,ismerősek.Úgy hiszem,nem félek tőlük.Bízom bennük.

-Hogy érzed magad?-kérdezte ugyanaz a férfi,aki legelőször megszólalt.Amint ránéztem,egy különösen jó érzés öntött el.Rámosolyogtam.De miért is?Ki ő nekem?Nem a férjem,az biztos.Gyűrűt nem viselek.De akkor ki?Ki lehet az,aki iránt ilyen furcsa érzéseim támadtak?Nem válaszoltam neki,inkább kérdeztem

-Milyen nap van?-fogalmam sincs,miért ez volt az első mondatom

-Szerda-válaszolta nyugodtan és lágyan az öltönyös-December 25-e-karácsony van?Tényleg!Karácsony van!

-Boldog karácsonyt!-nyögtem ki.Nem tudom,miért mondtam ezt,de mindenki elmosolyodott.Ennyire vicces lett volna??

-Most már az-felelte a férfi-Emlékszel ránk?-érdeklődött bizonytalanul

-Igen-feleltem-Mégsem tudom,kik vagytok-láttam a felviduló arcokat ismét szomorúvá válni

-Rá sem emlékszel?-kérdezte az Angela-nak nevezett személy,majd előrehúzott a háta ögül egy aprócska kislányt.Egy lányt,aki nagyon hasonlított rám és az öltönyösre

-Emily!-leheltem,bár fogalmam sincs,honnan tudtam a nevét.Ő a lányom,ebben biztos vagyok!Felültették az ágyra,pontosan mellém

-Igen.Hiányoztál neki.Tudod,hogy ő ki?

-Igen-feleltem a gyönyörűségtől kissé kábán-Ő a lányom-amint ezt kimondtam,szinte azonnal jöttek elő az emlékeim.Eszembe jutott Angela,az öltönyös fazon,Booth.Emlékszem,hogy megkérte a kezem.Cam rémült arca.De mitől is volt olyan rémült?..Emily négykézlábra támaszkodott.A barátaim lesték minden pillanatban,nehogy rám tenyereljen.A lány egyre közeledett a fejem felé,de Angie megállította-Hagyd!-szóltam rá azonnal

-De..A sérüléseid!-hebegte zavartan

-Nem számít-Em a mellkasomra fektette a kicsi fejét.Fájt,de nem érdekelt.Megemeltem a karom és átöleltem,de vigyáztam,nehogy megnyomjam

-Anyu!-hallottam az édes hangocskát-Anyu!-a szívem hevesen vert és képtelen voltam visszatartani a mosolyom.Kimondta!Mindenki csodálattal nézte a kis apróságot.Végre minden eszembe jutott.Sully..Elrabolt,de most már tudom,megmenekültem és biztonságban vagyok,a családommal...Mert ők mind a családom...

***

Miután Sully és Bones elmentek,nagy nehezen felkeltem és lemásztam a lépcsőn.Kitártam az ajtót és megláttam a zokogó Angela-t.Hodgins bőszen nyugtatta,kevés sikerrel.Cam a telefonját nyomkodta.Rá kellett jönnöm,Bones tényleg elment.Tudtam,hogy meg kell találnom.Láttam,ahogy Cam arca felderül egy pillanatra.Végre sikerült elérnie a rendőrséget.Én is hívtam az FBI-t.Összeszedtem a csapatokat.Cam és én autóba ültünk és vezettünk a semmibe.Néha kaptam egy fülest,hogy merre látták a kocsit.Követtem a nyomokat.Megkértem egy srácot,hogy nyomozza le Sully-t.Kiderült,hogy Tim Sullivan 2003-ban halt meg autóbalesetben.Sully pedig csak 2004 óta létezik.Tudtam,hogy valami nem stimmel,így tovább nyomoztattam.Tim eredetileg Roy MacCartny néven született kaliforniai Sanger-ben.Már több országban is körözték gyilkosságért és több rendbeli bűncselekmény elkövetése miatt.Zsarolás és halálra vert nők maradtak utána.Rá kellett jönnöm,az az ember,akivel sokáig jó barátságban voltam,egy igazi pszichopata.Kaptam egy fülest,hogy egy rémült férfi felhívta a rendőrséget Kentucky-ból.Azt állította,hogy Dr.Temperance Brennan kért tőle segítséget,aztán pedig egy pasas rálőtt.Mivel mi nyugat Virginiában voltunk,így nem volt nehéz odatalálni.De az idő vészesen fogyott.Riasztottam az ott lévő összes szarut,én pedig bekapcsoltam a szirénát és jó negyed óra múlva ott is voltunk.Talán ha kicsit később érkezem,Bones már nem él.Mikor rátaláltam,elég rosszul nézett ki.Vért hányt,majd elájult.Cam ijedten nézte a történteket.Temperance-t a Washingtoni kórházba szállították.Súlyos belső sérülések,törött bordák és zúzódott kéz.És még azt mondhatom,hogy megúszta.Akár meg is halhatott volna.


***

"A gyűlölettel könnyebb elbánni, mint a szeretettel, főleg ha csalódtunk abban, akit szeretünk."

Csalódtam Sully-ban.Nagyot.És tudom,lesz még alkalmam másban is csalódni,de nem érdekel.Tim csak kihasznált.Szerettem.Őt is nagyon szerettem,de rá kellett döbbennem,hogy közel sem a szeretet vezérelte.Már biztonságban vagyok és nem félek.Mert itt van mellettem Booth.

"Sok embert szerethetsz a világon, de mindennél jobban csakis egyet."

"A lelki társak gondolata még Platóntól származik. Tudod, az ókori görög filozófus elképzelése szerint az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől, ezért kettévágta őket, arra ítélve bennünket, hogy életünkben végig a másik felünket keressük."

Én megtaláltam a másik felem.Többé nem kell a világot kutatnom,mert én már rátaláltam arra,akivel le tudom élni az éltem.Akivel el tudom képzelni,hogy 30,40 vagy 50 év múlva is együtt leszünk.És nem csak Booth és én.Angela,Cam,Hodgins és Emily.Mert mi mind így vagyunk egy nagy család.


-THE END-