Bones-Kis karácsonyi történet-2

Washington DC. 2012.december 19.

(hangosan szól a rádió) "Jó reggelt Washington!Ma is egy csodás napra ébredtünk!Kint mínuszok vannak,de az ablakból gyönyörű a hóesés,bár ha autóval szeretnének elindulni dolgozni,akkor ne kíséreljék meg,mert dugók vannak az egész városban és alig lehet haladni...."

-Nee!!-Még nem akarok felkelni!Nem bírom kinyitni a szemem..Nagy nehezen megtaláltam a rádiót és lenyomtam.Ideje felkelni.Tegnap hajnalig sírtam és most úgy érzem,mintha semmit sem aludtam volna.

Na jó!Most már ideje felkelni.Sully nem jött haza,ami a jelen esetben nem is nagy baj.Ma hamar megyek dolgozni,hogy még véletlenül se találkozzam vele.

A fürdőben a tükör sajnos nem azt a képet mutatja,amire számítottam.Nagyon reméltem,hogy ez az egész csak egy rossz álom volt,de tévedtem.A heg,amit tegnap Tim okozott,mostanra még csúnyább lett.Mégis mit fogok mondani a többieknek?Nem szólhatok a verésről.Tudom,hogy lebeszélnének arról,hogy vele maradjak,de most az egyszer nem hallgathatok másra.Egyedül maradtam.

***

7-re már bent is voltam a laborban,Emily-t pedig a megőrzőben hagytam.Még nem léptem be az üvegajtón.Sokat gondolkodtam azon,hogy mit fogok mondani,de úgy döntöttem,hogy majd valamit spontán.Mondjuk nem vagyok ennek a híve.Ez most kivételes alkalom.

Ideje bemenni,mert akik velem szembe jönnek,nem tudják,hogy mit ácsorgok az ajtó előtt.Majd igyekszem mindenkit elkerülni.(Angela jön szembe)

Vagy talán ez mégsem jön össze...

-Szia édesem!-köszönt a szokásos széles mosollyal az arcán,de azt hiszem,hogy észrevette a sebem,mert hamar komor lett

-Szia Angie!-ezek szerint nem sokat használt az alapozó

-Mi a fene történt veled?

-Semmi.Leejtettem egy tojást mikor főztem és mikor össze akartam takarítani,Emily sírni kezdett mert elesett én pedig oda akartam menni hozzá és elcsúsztam.Egy egyszerű ügyetlenség-el sem hiszem,hogy ilyen jól tudok röktönözni!Ez nagyon hihető volt

-Igazán?-na remek.Ezt a kételkedő hangszínt nem szeretem.Most addig fog faggatni,amíg el nem mondom az igazat.De ez nem történhet meg!

-Igen-jelentettem ki könnyedén

-Ha elcsúszol,miközben mész,akkor hátul kéne beverned a fejed?Mellesleg a spagettihez nem is kell tojás!-na jó.Itt az ideje terelni

-Ha nem hiszel nekem az a te bajod.Nekem nem számít.Most viszont dolgoznom kell,mert ez a munkahelyem és ezért jöttem!-otthagytam,vagyis ott hagytam volna,ha nem jön utánam

-Megvert igaz?!-elég hangosan mondta ahhoz,hogy mindenki meghallja

-Ne ilyen hangosan!Ne itt és ne most!Hagyjuk ezt Angela!Oké?Jól vagyok és jól is leszek!-ez a hatalmas gombóc,ami este is szorongatta a torkom,most megint ott van és mindjárt elsírom magam

-Szóval tényleg megvert!Ezt egyszerűen nem hiszem el!-azt a részt,hogy "Ne ilyen hangosan",azt még megértette,de szerintem a többit nem fogta fel

-Angela!Nem akarok erről beszélni!Hibáztam és még fogok is,de minden,amit teszek,az a lányom érdekét szolgálja!És ha lehet többé ne hozd ezt szóba,én sem fogom!-valami forró és égető folyt végig az arcomon.Hihetetlen,hogy már megint nem voltam képes visszafogni magam!

-Nézd!Ne hidd,hogy én ennyiben hagyom ezt!Nem bánthat téged!-már tényleg nem bírom!Hagyja már abba!

-Elég Angela!Elég!Hagyd abba!-fakadtam ki.Ez hagosabb volt,mint az előbb Angie-Muszáj ezt itt?-nehezen,de vissazfogtam magam és ez már jóval halkabb volt

-Nem-megragadta a karom és felcibált az emeletre

-Kérlek!-nyögtem a végszót,mikor már becsukódott az ajtó

-Tudom,hogy nem szeretnél róla beszélni,de nem értem,hogy ezek után miért maradnál még vele?!Az ilyenek nem állnak le!Hallod?!?Nem fog békénhagyni!Meg fog ölni!-szerintem ez egy kicsit erős volt,de talán valahol igaza van,mégsem érdekel

-Ő FBI-os Angela!A világon mindent el tud intézni!Azt mondta,hogy lecsukat!Azt mondta,hogy többé nem látom a lányom!Te ezt nem érted,de én igen!Ha tőled elvennék a fiad,mégis mit tennél?-már nem bírtam,de nem is akartam visszafogni a könnyeimet,így ellepték az arcom.

-Nem teheti ezt veled!-suttogta-Nem teheted ezt magaddal!

-Amíg úgy viselkedek,mintha misem történt volna,akkor minden rendben lesz.Én pedig meg tudom ezt csinálni.

-Tudom.És én sem szólok,amíg nem látok rajtad újabb sebeket.De ha így lesz,akkor megyek a rendőrségre!Világos?-én alig észrevehetően bólintottam,ő pedig megölelt.Olyan jól esett zokogni a vállán!Hiányoznak a régi szép idők...Hiányzik Ő..

***


Már eltelt a fél nap.Sully nem hívott.Nem is baj.Jobb így,hogy nem kell színészkednem.Angela segített kitalálni valami hihető szöveget,amit beadtam Cam-nek és Hodgnis-nak,így ők semmire sem gyanakszanak.Most viszont fél 1 van és én éhen halok!Lehet elhívom Angie-t.Ez nem is rossz ötlet.

-Nem jössz el ebédelni?Egyedül nincs kedvem

-De!Úgyis éhes vagyok-már elindult az irodája irányába,mikor megtorpant.Nem értettem,hogy miért,így megfordultam.Remek.Ki más is lehetett volna,mint Sully!Hogy is gondolhattam,hogy elkerülhetem?

-Szia Tempe!-közelebb jött és átkarolta a derekam.Ha nem tudnám jól kontrollálni a hányási reflexem,akkor már biztos az ölébe hánytam volna.Gusztustalan,hogy képes vagyok ezt megtenni!-Már meg sem csókolsz?-erre mégis mit mondjak?Nem számítottam rá,hogy meg kell tennem!Remélem azért a szexet el tudom kerülni..

-De..-alig jött ki hang a torkomon.Meg kell tennem!Lassan elindulok a szája felé,de ő gyorsabb volt.Mire észbe kaptam már megcsókolt.

-Elmegyünk ebédelni?-hát Tim,sajnos már van programom!

-Angela már elhívott-talán erre a hazugságra engedni fog,de tévedtem.A derekamat olyan erővel szorította,hogy ha nem tudnám,hogy ez lehetetlen,össze is törne.Elég ideges lett..

-Tényleg.Akkor megyünk?-szólt közbe barátnőm,majd megragadta a kezem

-Szerintem egyszer ki tudjátok hagyni!-olyan szúrósan nézett Angela-ra,hogy azt hittem megöli.Már elhiszem,hogy képes rá.

-Én pedig azt hiszem,hogy így beszéltük meg!Engedd el és hadd menjünk már!-hihetetlen,hogy kiáll értem.Végtére is a barátnőm,mégsem gondoltam bele,hogy egy ilyen helyzetben is mellettem van.Sully becsukta a szemét és egy mély levegőt vett.Szerintem ha nem teszi,akkor tuti neki ugrott volna Angie-nek

-Nézd Angela!Szeretem Temperance-t és a szerelmesek el szoktak menni ebédelni,vacsorázni sőt,néha még le is fekszenek egymással.Mi is ezt fogjuk tenni,csak más sorrendben.Tudom,hogy fontos neked a barátnőd,de egyszer ki tudjátok hagyni az ebédet!-szerintem ha nem jön Cam,akkor ez a vita örökké eltarthatott volna.Vagy legalábbis egy hosszú ideig.

-Sziasztok!Baj van?-elég feltűnő volt,hogy a barátnőm és a barátom rajtam veszekszik

-El szeretnénk menni ebédelni.Így beszéltük meg!-szerintem ezt Angie nem is Cam-nek mondta,hanem Sully-nak,mert rá nézett

-Gondolom te is el szeretnéd vinni.Igaz?-nézett Tim-re,aki persze azzal a meggyőző mosolyával az arcán bólintott-Hát akkor menjetek!Angela te pedig gyere velem!-megragadta a karját és elcibálta tőlünk.Hát ez nagyon nem jött össze....Mi az a fordított sorrend????Cam valamit motyogott Angela-nak,aki erre elkiabálta magát

-Nem!Te nem tudod azt,amit én!Legközelebb maradj ki az ilyen helyzetekből!-Cam meglepetten állt és én is.Ezért még tuti kapok.Angela felment az irodájába,de még egy utolsó,szúrós pillantást vetett Tim-re.Tuti végem.

-Mehetünk?-zökkentett ki a gondolkodásból Sully

-Fent van a kabátom és a táskám..

-Nem számít!Úgyis kocsival megyünk!-hangja erőteljes volt és nagyon megijesztett.Talán úgy nézek ki,mint aki semmitől sem fél,de ez nem igaz.Rengeteg dolog megijeszt és Sully az egyik.

-De..-jobb lesz,ha nem is szólok semmit.Szerintem ma úgysem fogok ebédelni.

-Akkor indulhatunk is!-elengedte a derekam.Csak most tűnt fel,hogy mennyire fájt a szorítása

***

A kocsiban ülve én nem akartam beszélgetni,így egy szót sem szóltam,de pechemre Sully akart.

-Elmondtad neki?-támadt rám,szerencsére még csak szóban,mert vezetett

-Nem.Senkinek nem mondtam semmit-feleltem.Igaz volt,hiszen Angie jött rá mindenre.Én egy szót sem szóltam

-Akkor honnan tudja?-elég mérges.Túlélem még ezt a napot?Mit számít.Utána úgyis kezdődik egy másik...

-Rájött.Tudod Angela ismer engem,jobban,mint bárki és ha hazudok,arra egyből rájön,még akkor is,ha a hazugságom megdönthetetlen!-Ezt a kiabálást a félelem hozza ki belőlem?Nem hiszem el,hogy ennyire meg szeretném győzni..
-Szóval rájött..-ezt elég gúnyosan mondta
-Igen-vágtam rá a választ
-Tehát én nem jövök rá,hogy mikor hazudsz?
-Én nem ezt mondtam..Hova megyünk?A Royal nem is erre van!-kezdek kétségbeesni.Nem tudom,hogy meddig tarthatom még magam..
-Haza.Mondtam,hogy felcseréljük a sorrendeket..Én sem vagyok hülye Tempe!Azt hiszed,nem jöttem rá,hogy tegnap csak le akartál rázni mikor azt mondtad,hogy menstruálsz?-azt hiszem fal fehér lettem..De hogyan?Hogy jöhetett rá?A szívem mindjárt kiugrik a helyéről..Még jó,hogy ez lehetetlen.Most mi lesz?Hogy fogom elkerülni a szexet?-Ugyan drágám!Ezen tényleg meglepődtél?-még csak most vettem észre,hogy teljesen mozdulatlan vagyok és Sully engem bámul-Ne aggódj,jól hazudsz,csak elfelejtettél este tusolni a fürdés helyett és túl sokáig voltál bent,ami ilyenkor nem szokásod.Nem volt nehéz kitalálni.
-Most mit akarsz tenni?-remegek.Nem történhet meg.Nem tudom megcsinálni!
-Ez még kérdés?Veled legjobb a szex és a többiek csak pótlások voltak..
-Többen voltak?-kiáltottam el magam.Teljesen elfelejtettem,hogy hol is vagyok és kivel
-Miért,mit gondoltál?-ezzel lezárta a beszélgetést.Görcsbe rándult a gyomrom.Nem kéne ennyire aggódnom.Ha nem vágok vissza,akkor soha nem szabadulok meg tőle...Nem hagyhatom,hogy tönkretegye az életem!-Meg is érkeztünk!-zavarta meg ezzel a különösen rossz mondattal a gondolatmenetem.Mikor beértünk a házba,csak még rosszabbul éreztem magam.
-Nézd Sully,én nem akarom ezt!-valahogy úgy érzem,hogy ez nem fog összejönni
-Mit?-ez olyan cinikus volt!
-Veled lenni semmilyen formában-nagyon nehezen jöttek ki a szavak a torkomon
-Tudod,már azóta nem érdekel,hogy mit akarsz,mióta a temetőben mögéd léptem-hogy mi?
-Tessék?-elég nehéz lett volna nem hallatni a gondolataim
-Akkor eldöntöttem,hogy visszaszerezlek és tudtam,hogy ez nem lesz nehéz.Megtörtént.Most pedig itt maradsz velem és azt csinálod,amit mondok!Különben tudod,hogy mi lesz!Van egy aranyos kislányod..Nem is lenne probléma,ha elveszítené az anyját.Még úgysem gondolkodik.-elkezdte kigombolni a kardigánom.Na most már tényleg félek!De meg kell tennem Emily-ért!Így hiába remegek,erőt kell vennem magamon.Ha eddig ment,most miért ne menne?Viszont most mégsem megy.Ellen kell állnom!Mégis mit tehet?
-Nem!-kiáltottam,miközben leszedtem a kezeit magamról
-Nem?!-megütött.Nem volt valami kellemes érzés,de többé nem teheti!
-Nem csinálod ezt velem!Nem üthetsz meg és nem kényszeríthetsz semmire!Elmegyek és Emily is velem jön,mert az én lányom!Talán kiismertél,de én is változom és ezt nem tűröm!-felkaptam a kardigánom a földről és az ajtó felé vettem az irányt.Mikor meg akart ütni,én elhajoltam-Nem bánthatsz!-már épp ki akartam nyitni az ajtót,de nem nyílt.Mikor zárta be??
-Tudod mi mindenre jó egy kulcs?Vagy kettő?-hátranéztem és nála volt az én kulcsom is.De hogyan?
-Ne csináld ezt!-ahogy felém közeledett,könnyes lett a szemem.Ő nem az az ember,akit én megismertem.Nem lehet az az ember!
-Ne félj!-suttogta,miközben lehúzta a pántot a vállamról és puszit nyomott a fejemre
-Miért csinálod?-alig kaptam levegőt a könnyeimtől
-Mert szeretlek és soha senki iránt nem éreztem még így.
-Akkor hagyj elmenni!
-Ha kielégítetted a vágyaimat,mint egy jó feleség,oda mész,ahova akarsz.Illetve a városon belül..
-Nem vagyok a feleséged!-lázadoztam tovább,majd kiszabadítottam magam Tim és az ajtó közül,de Sully megragadta a karom és magához húzott
-Még nem,de leszel!..Most pedig..-mondta egy kis szünet után-Ideje folytatni,amit elkezdtünk.Miért ellenkezel?3 napja még odavoltál értem.Na jó.Talán ez túlzás,de önszántadból feküdtél le velem.Most is menni fog
-Nem!-kiáltottam,de nem tudtam kiszabadulni az öleléséből.Felemelt és a háló felé indult.Én vadul kapálóztam,de semmi hatása-Nem megyek hozzád feleségül és nem fekszem le veled többé!
-Ó!Dehogynem!-ledobott az ágyra és vetkőzni kezdett.Itt az idő futni!Felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt,de hiába.Sully elkapott és visszadobott az ágyra,de már rám is feküdt és megcsókolt.Fujjj!Minden erőmmel azon vagyok,hogy kikerüljek Tim szorításából,de nem megy.Túl erős.Mire észbe kaptam már a kezeimen térdelt és vette le a nadrágom-Tudod mennyivel egyszerűbb lenne,ha feladnád a próbálkozást?
-Nem!Nem adom fel SOHA!-csak egy pillanat telt el az utolsó szavam óta,de az ökle már az arcomban volt.Mi a..??
-Pedig nincs esélyed!-súgta a feülembe,majd megragadta a trikóm alját és felhúzta.Mikor megpróbáltam védekezni,összekötötte vele a kezeim
-Ne csináld!-könyörögtem még az utolsó hangommal,ami kifért a torkomon,de semmit sem használtak a szavaim.

***

Tim nagyon élvezte ezt az egész helyzetet és ki is használta,hogy védtelen vagyok.Nem kellett volna összejönnöm vele újra.Hiszen aki egyszer megbánt,az többször is meg fog.Most az ágyban fekszünk.Ő ölel engem én pedig a takarót szorongatom és hátat fordítok neki,közben pedig sírtam.

Időbe telt,míg a felsőmből kiszabadítottam a kezem és ez pont elég is volt neki ahhoz,hogy megtegyen velem amit csak szeretne.Hiába karmoltam és toltam el,semmi sem használt.Csak az a gúnyos vigyor volt az arcán letörölhetetlenül.

-Megyek vissza dolgozni-hallottam meg a hangját.Leszedte rólam a kezét és kikászálódott.Én rá sem néztem-Te nem?

-De-nyögtem ki halkan,egy kis idő után

-Bevigyelek?Csak mert neked ott a kocsid..

-Majd taxival megyek-vágtam rá gyorsan

-Biztos?Elviszlek szívesen!

-Nem kell.Még el kell készülnöm..

-Ülj fel!-megfogta az állam,én pedig engedelmeskedtem és felültem,persze közben gondosan takarva magam a takaróval-Ugye tudod,hogy szeretlek?-nem tudtam erre semmit sem mondani,de mikor láttam a szemében az indulatot,azonnal bólintottam-Akkor jó!-megcsókolt és felállt-Megyek.Majd este találkozunk!-kilépett az ajtón én pedig már nem bírtam tovább.Felhúztam a lábam és sírni kezdtem.Néhány perc múlva felhívtam Angela-t,hogy ma már nem megyek be

/-De miért?Baj van?Megvert?-nagyon ideges és aggódó volt a hangja/

-Jól vagyok-nem hiszem,hogy elég meggyőző voltam

/-Kérlek gyere be!Nem maradhatsz otthon egyedül!Túl kiszolgáltatott vagy!Érted megyek oké?-meg sem várta a válaszom,csak folytatta-10 perc és ott vagyok!-letette,pedig még semmit sem válaszoltam neki./

Jobb lesz,ha felöltözöm.

***

Angela tényleg 10 perc alatt itt volt.Amint kinyitottam az ajtót neki,ő egyből berohant,én pedig már nem bírtam.Valakinek el kell mondanom a dolgokat és ez csak is Angela lehet.

-Igazad volt!-sírtam a vállán-Annyira igazad!

-Bár ne lett volna.Nyugodj meg!Lépni fogunk.Fel fogjuk jelenteni!Oké?Minden rendben lesz!

-Nem!-eltoltam magamtól,hogy a szemébe nézhessek-Nem jelentheted fel!Börtönbe fogok kerülni és akkor elveszítem Emily-t!

-Nem fogsz!Miért hiszel neki?Nem hagyom!Mi a barátaid vagyunk és segítünk neked!Emlékszel?Mi vagyunk a legjobbak!Be tudjuk bizonyítani,hogy ártatlan vagy,bármit is talál ki ellened!

-És ha nem?Ha a lányom a tét,akkor nem kockáztathatok!

-Inkább elviseled őt?

-Igen.Ha ezt túléltem,akkor a többi is menni fog-bólintottam,közben pedig letöröltem a könnyeim

-Mi a fenét csinált veled?-elakadt a lélegzetem és nem bírtam kinyögni,de nem is kellett.Angela mindent kitalált.Még kb fél órát beszélgettünk,aztán hívott Cam.

/-Hol vagy?Eddig nem akartalak hívni,mert gondolom elvoltatok Sully-val,de azért ez már hosszú idő.Még Angela is eltűnt.../

-Angela nálam van-nyögtem a telefonba

/-Baj van?/

-Semmi.Hamarosan ott leszünk-kinyomtam a telefont

-Cam volt?

-Igen-feleltem egyszerűen-Indulnunk kéne-próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra,de nem hiszem,hogy valódinak látszott.Angela megölelt,majd elindultunk.

Washington DC 2012.december.20

Hol máshol ébredhettem volna,mint Sully mellett.Tegnap nagyon korán jött haza.Mivel maradt a spagettiből,így azt ette.Én nem voltam éhes,Emily pedig bébiételt kapott.Hamar lefeküdtem fejfájásra hivatkozva,de nem tudtam elkerülni Tim ölelő karjait,pedig nagyon szerettem volna.Igyekeztem minél gyorsabban elaludni.

Ma nincs sok kedvem felkelni.Csak az lebeg a szemem előtt,hogy elmegyek dolgozni és akkor megszabadulok ettől az embertől,akit nem is ismerek.
(hangosan szól a rádió) Szép jó reggelt Washington DC!Ma is egy csodás napra ébredtünk!Bár a hóesés elállt,az utakon még mindig számolnunk kell a dugókkal.Ami viszont vigasztaljon mindenkit,hogy gyönyörű a táj!..

Remek.Fél 6 lesz 5 perc múlva.Tehát már nem esik a hó.Ez nagyon jó jel!Ébresztő Temperance!Kinyitottam a szemem és ki akartam kelni az ágyból,de Sully erősen szorított.

-Maradj még!-dörmögte halkan,majd magához húzott.Ha nem történtek volna meg az elmúlt két nap eseményei,akkor most örömmel maradnék mellette,de így ez a legrosszabb,amit mondhat korán reggel.De mi mást tehetek?Hát maradok.

***

Már fél 9 és én még csak most értem be a laborba.Tim nem nagyon akart elengedni.Úgy tett,mintha semmi sem történt volna az elmúlt napokban.Olyan volt,mintha a régi Tim Sulliven lenne.Ha nem tudnám,hogy ez nem igaz,el is hinném.

Amint beléptem az üvegajtón,abban a pillanatban szembetalálkoztam Cam-mel

-Jó reggelt Dr.Brennan!Hogy vagy?-elkezdte szemlélni az arcom

-Neked is jó reggelt!Jól-már épp tovább akartam menni,mikor újra megszólalt

-Meg kéne mutatnod a sebed egy orvosnak,mert napról napra csúnyább.

-Úgy lesz-erőltettem az arcomra egy mosolyt,majd továbbmentem.Tim tegnap hozott nekem egy ügyet,szóval van min dolgoznom.Persze megint jön majd értem ebédre.Most remélem tényleg csak ebéd lesz belőle.Felvettem a köpenyem és felhúztam a kesztyűket.Azt már tegnap megállapítottam,hogy az áldozat egyértelműen nő,a 20-as évei elején,a halál ideje pedig nagyjából 1,5 hete.Csak az a kérdés,hogy a sok sérülésből vajon melyik a halál oka?Persze segítségemre van Mr.Bray.Nagyon okos ember.Nem szoktam dícsérni,pedig megérdemelné,mert sokszor olyanokat vesz észre,amit én nem.

-Na milyen volt a tegnapod édesem?-jött a boncasztalhoz Angela

-Neked is jó reggelt-feleltem hűvösen.Kicsit túl hűvösen

-Jó bocsi.Csak tudni szerettem volna,hogy hogy vagy-felelte morcosan

-Ne haragudj Angie!Tudod,hogy mostanában elég feszült vagyok!

-Tudom.Tegnap volt még valami este?Én még akkor is azt az elvet vallom,hogy ezt az állatot fel kell jelenteni!

-Angela!-szóltam rá visszafogott hanggal

-Bocsi.Szóval?

-Nem történt semmi.Azt mondtam,hogy fáj a fejem és lefeküdtem.

-Miért jöttél ilyen későn?

-Mert nem hagyott eljönni..-olyan rendes embernek néz ki!Mi változott?

-Mit csinált?-kérdezte mérgesen

-Semmit!Nyugi!Csak velem akart lenni.Ennyi.Talán tényleg szeret..

-Ugyan Brennan!Ne légy ilyen naiv!Ha valaki szeret,az nem ver meg!Aki mindennél jobban szeretett téged az Booth volt!-ez nagyon nem volt jó ötlet.Nem kellett volna ezt mondania.Most megint marja a torkom a sírás és érzem,hogy könnyes lett a szemem-Ne haragudj!-suttogta és megfogta a kezem-Ezt nem kellett volna,már tudom.Gyorsabb volt a szám,mint az agyam!Sajnálom!-körbejött és megölelt-Nem akartam!

-Tudom.És igazad van.Mindenben.De most kérlek egy kicsit hagyj magamra!-amint Angie bólintott,én azonnal felmentem az irodámba és amint becsuktam az ajtót,már nem fogtam magam vissza.Zokogni kezdtem.Jól esett.

Talán dél lehetett,mikor újra lementem.Addig csináltam egy kis papírmunkát,mert le vagyok vele maradva.Most újra a maradványok felett vagyok.Mr.Bray nem tudta meg a halál okát,de rengeteg sérülést kizárt,amivel sokat segített.Felnézek és látom,hogy Angela azzal a bűntudatos arccal jön.

-Haragszol?-olyan ártatlan ez a lány!Sosem értettem

-Dehogy haragszom Angie!-most igazi,tiszta mosollyal mosolyogtam rá-Igazad volt,csak durván adtad elő,de igazad volt.

-Biztos?Nem akartalak megbántani!

-Tudom és biztos!Minden oké!-megöleltem és éreztem,ahogy megfeszül a karjaimban-Baj van?-engedtem el.Az arca elárulta,hogy nagyon meg van lepve.Talán valami örömet is láttam?Megnézem mi olyan fontos.Megfordultam és..Nem!Ez nem lehet!Hallucinálok?Lehetetlen!Booth!Ez Booth!Lassan elindultam,amíg meggyőződtem róla,hogy nem csak hallucinálok,majd rohanni kezdtem és nem érdekelt a sípoló hang,amit magam mögött hagytam.

-Booth!-megöleltem és könnyek gördültek le az arcomon-Hogyan?Mégis hogyan?-nem szóltam többet

 

-Hosszú történet Bones!-nem gondolkodtam egy percet sem,megcsókoltam.Minden fájdalmat,minden érzést beleadtam,egyszóval tényleg mindent.Éreztem a tekinteteket rajtunk,de nem érdekelt.Itt van!Velem!Megígérte és itt van!Ha rajtam múlik,akkor el sem engedtem volna,de ahogy felnéztem az üvegajtó irányába,Sully tekintetével találtam szembe magam.Nem volt valami szép látvány.Amilyen gyorsan csak tudtam,kibontakoztam Booth öleléséből és egy utolsó mosollyal átengedtem a többieknek,de senki nem mozdult.Mindenki várta a fejleményeket,ahogy én is,bár én féltem is tőle.Tim közelebb jött hozzám,átkarolt és megcsókolt.Milyennek is szokták hívni ezt a helyzetet?Ja igen.Meg van.Ciki.Nagyon nagyon kínos helyzetbe kerültem.Booth-nak miért kellett ezt látnia?Amint Sully elengedett,azonnal kaptam a lehetőségen.Már nem bírtam felnézni

-Booth?Te meg mit keresel itt?Haver!Azt hittem,hogy meghaltál!-nyújtotta a kezét,Booth viszonzásként kezet fogott vele

-Hát Sully ez egy hosszú történet.Ti akkor most együtt?-nézett rám

-Igen.Jegyesek vagyunk!-erre még én is felkaptam a fejem.Nagyon meglepett.Jegyesek?

-Jegyesek?-kérdezte mindenki egyszerre

-Igen.Ma akartuk elmondani-hogy mi?

-Mi?-kérdeztem,mire megszorított.Világos volt,hogy nem kéne megszólalnom,pedig nagyon szerettem volna megvédeni magam.Ez még rosszabb,mint tegnap,vagy tegnapelőtt.Most az az ember áll előttem,akit a világon mindennél jobban szeretek és végig kell hallgatnia ezt az egészet.

-Hát gratulálok!-most ő nyújtotta a kezét Sully felé-Világos,hogy elkéstem-erőltetett egy mosolyt az arcára,aztán felém fordult-Neked is!Remélem boldog leszel!-megölelt,én pedig elsírtam magam,de megszorítottam és tudtam,hogy abba kell hagynom,mielőtt Sully észreveszi.Még mindig csillogott a könny a szememben,mikor elengedett.

-Köszönjük!-szólalt meg helyettem is Tim-Nekünk most mennünk kell megünnepelni az eljegyzésünket..Kettesben-nézett rám vigyorogva,ami csak rontott a helyzeten.Végül elindultunk.

***

-Mi történt az arcával?-kérdeztem a többieket.Nagyon aggódtam Bones-ért és rossz volt látni,hogy mással van,de mire is számítottam?Bár haza tudtam volna jönni előbb!Mikor Angela-ra néztem,tudtam,hogy ő nem fog megszólalni,pedig tudja az igazat

-Ütközött egy biciklissel-szólalt meg Cam-Reggel futni szokott és most csúszós volt a járda.Mindketten megcsúsztak és összementek-nekem ez elég gyanús.Akkor miért nem történt más baja?-Még szerencse,hogy megúszta ennyivel.A másik félnek eltört a lába és a keze is.

-És te ezt elhiszed?-kérdeztem gyanakodva,közben pedig néztem Bones hűlt helyét

-Te nem?-szólt bele a beszélgetésbe Hodgins is

-Mit számít?Most örülünk,hogy itt vagy!-ölelt megy Angela-Mi történt?Hogyan jutottál ide és miért nem jöttél korábban?-támadott le a kérdéseivel.De most nagyon nincs kedvem elmondani az egészet.Inkább élvezném,hogy itthon vagyok.

-Majd!-feleltem egyszerűen,Angela pedig továbbadta a helyet

-Nagyon hiányoztál nekünk!Főleg Brennan-nek!-vette át az ölelést Cam,majd mikor ő is végzett már csak Hodgins volt

-Örülök,hogy élsz!-nyújtotta a kezét és én is.Kezetfogtunk,megöleltük egymást és megveregettük a másik hátát

-Hát még én!-úgy tettem,mintha nem aggasztana semmi,de nagyon is aggódtam Bones testiépsége miatt.Talán Sully veri?Áááh.Erre még ő sem lenne képes.De Angela tudja az igazat és el fogja mondani-Örülök,hogy végre újra itt lehetek!-hagytam egy ki szünetet,majd belekezdtem a legfontosabb dologba..-Lehet hozzátok egy kérésem?

-Persze!-bólogattak minden

-Se ruhám,se lakásom,se pénzem..

-Nálunk ellakhatsz!-szólalt meg Angela

-Nekem is jó.Van ruhám és Angie minden nap szokott főzni valamit,szóval lesz mit enned.Persze csak ha bírod a gyerekeket,mert Michael elég bolondos tud lenni az idegenekkel..Persze te nem vagy idegen,csak..

-Értem én Hodgins!-szóltam közbe,mert láttam,hogy Jack elég zavarba jött-Nekem..Lányom született?Ugye él?-mindvégig attól féltem,hogy valamelyikük nem éli túl a szülést

-Igen.Él és gyönyörű!-szólalt meg most újra Angela-Emily Brennan a neve.Kellett volna a beleegyezésed,hogy Booth legyen,vagy pedig feleségül kellett volna venned Brennan-t.

-Igen.Tudom.És hol van?Láthatom?-olyan izgatott lettem,mint egy kisgyerek

-A megőrzőben van,de onnan csak Sully és Brennan hozhatja ki

-Óu.Értem..

***

Beültem Sully mellé az autóba.Hatalmas volt a feszültség kettőnk között.Remélem Tim nem látta a csókot,mert nem tudok ellene védekezni.

-Tehát él-kezdett bele a beszélgetésbe közönyösen

-Igen-nem akartam többet mondani,mert azzal csak rontottam volna a helyzetemen

-Most,hogy itt van,vissza akarsz menni hozzá?-úgy kérdezte,mintha megtehetném.Annyira szívesen mondtam volna igent,de nem lehet.Nem bízhatok semmit a véletlenre

-Nem

-Nagyon helyes!Hiszen tudod,hogy mellettem a helyed.Most,hogy eljegyeztelek még az esküvőt is meg kell szervezni.Templomi?Vagy csak sima polgári?Szeretnél szép fehér ruhát?Meghívjuk Booth-t is?-ez nekem túl sok!

-Nem!-kiáltottam,hogy megállítsam,de a hangom a kocsit is megállította.Sully akkorát fékezett,hogy ha nem lettem volna bekötve,tuti,hogy kiesek a szélvédőn-Nem megyek hozzád feleségül!-fejeztem be már jóval halkabban

-Hogy mondod?-felém fordult.A szemében dühöt láttam.Eltörölhetetlen,tiszta dühöt.Még soha ezelőtt nem láttam ilyet,senkinek a szemében

-Nem akarok hozzád menni még-remélem ki tudom javítani ezt a hatalmas hibát-Szeretném,hogy Emily legyen a koszorúslány az esküvőnkön.Mindig is ezt akartam.Jövőre már megtarthatjuk-hú de vág az eszem!

-Azért szerintem nem muszáj,hogy Emily legyen a koszorúslány.Jó lenne még újév előtt megtartani..

-Miért sietsz?Félsz,hogy elveszítesz?-ezt lehet,hogy nem kellett volna,de csak úgy kibukott

-Nem veszíthetlek el-felelte nyugodtan-Be vagyok biztosítva!-na erre a mondatra nagyon nem számítottam."Be vagyok biztosítva"??...Na remek,amint látom ma sem ebédelek,mert nem a Royal felé megyünk.Remélem nem kell megint elviselnem őt.Nem akarom

-Haza megyünk?-kérdeztem bizonytalanul

-Igen.Beszédünk van egymással.Ne aggódj,ma nem akarom,hogy elkéss.Csak este fogunk szexelni.-beszédünk?Mé ez is elég rosszul hangzik,de valamelyest megnyugodtam

***

Otthon az ajtó záródása után éreztem,hogy Tim nem fogja sokáig magában tartani,amit mondani akar.

-Szereted?-kérdezte vádlón.Nem mondhatom,hogy nem,de ha azt mondom,hogy igen,akkor talán kapok érte

-Nem tudom,erre mit feleljek-vontam vállat,közben pedig a konyhapultnál csináltam valamit,amitől úgy tűnt,ez jelentéktelen kérdés volt

-Az igazat!-csapott mellém-Szereted,vagy nem?-a szívem nagyon dobog

-Igen-hallottam meg a saját hangom,majd éreztem a következményét is,egy hatalmas pofont.Nem akartam kimondani,vagyis nem ezt.Azt akartam mondani,hogy nem,csak máshogy csúszott ki

-És engem?-most viszont jót kell mondanom..

-Már nem-jót!Ez nagyon nem volt jó!Nem ezt kellett volna!Mégsem kaptam semmit..De miért?

-Attól még velem maradsz.Tudom,hogy nem lesz nehéz-azt az ocsmány vigyort úgy letörölném az arcáról!

-Utállak Sully!-súgtam halkan az arcába-Nem fogok veled maradni!Nem fenyegethetsz!-hogy lehetek ilyen hülye??Itt áll velem szemben egy dühös ember,akit csak még jobban felbosszantottam.Meg is lett a következménye.Annyira megütött,hogy a földre estem

-De igen!Velem maradsz,amíg én azt nem mondom,hogy mehetsz!-kiabálta,majd belém rúgott-Érzed a fájdalmat?-újra megrúgott-Remélem érzed,mert ha még egyszer így beszélsz,akkor ennél sokkal rosszabb lesz!-megint megrúgott,de már nagyon rosszul voltam és könnyeztem.Ez rosszabb,mint egy autóbaleset!-Nem beszélhetsz vele!Megértetted?Nem beszélhetsz vele,különben megöllek!Világos voltam?-mikor nem válaszoltam megfogta a hajam és felhúzott-Világos voltam?-ismételte meg a kérdését

-Igen-tátogtam,mert nem jött ki hang a torkomon

-Nem hallom!-kiabált az arcomba

-Igen!-feleltem ismét,ő pedig elengedett.Nagyon fáj mindenem.Sírok,mert más már nem maradt.Ma már nem megyek be dolgozni.

-FOLYTATJUK-

Most 2 napot írtam egybe,ezért lett ilyen hosszú.Nem tudom,hogy mikor jön megint,de nagyon igyekszem és szeretném szilveszterig befejezni,bár már karácsonyra szerettem volna,csak sok volt/lesz a dolgom.Komikat kérek,mert az előzőhöz is elég gyér lett! :)