Bones-Kis karácsonyi történet-1

Washington DC 2012.december 18.

Hideg téli reggel van.Most talán még hidegebb is,mint eddig bármelyik nap.Hiába fűtenek a Royal Diner-ben,ha az ember kinéz az ablakon,szinte megfagy.Bát tudom,hogy ez lehetetlen,hiszen melegben képtelenség megfagyni.Talán az egyetlen,aki élvezi ezt a havas rideg telet,az Emily.Még csak 1,3 éves,de jól tudom,hogy már most nagyon okos.Ezt talán tőlem örökölte.A lányomnak nem volt szomorú a karácsony,nem úgy,mint nekem.Ő sosem látta az apját,így nem is hiányozhatott neki,de velem ez nem így volt.Bár már lassan másfél év eltelt Booth halála óta,sosem fogom elfelejteni.Még mindig könnyes lesz a szemem,ha rá gondolok.

Sully fél éve talált rám,teljese összetörve.Nem akartam továbblépni,nem akartam felejteni és ennek sajnos Emily is hatása alá került.Alig voltam vele és hiába szerettem,nem bírtam ránézni.Egy éven keresztül minden nap kijártam a temetőbe.Órákat is képes voltam eltölteni az üres sír felett,pedig jól tudtam,hogy ő már nem hall,de mégis nyugtattak a szavai.Azt mondta,hogy a halottak igenis látnak és hallanak minket,a kérdéseinkre pedig mindig megkapjuk a választ.Ha tényleg létezik menny,akkor ő biztosan odakerült.A lányunknak is ezt fogom mondani.Tudnia kell,hogy az apja egy nagyon jó ember volt és ebbe halt bele.

Mikor már 6 hónapos terhes voltam,őt behívták.Nem mondhatott nemet,hiszen az elnök kérte,ráadásul papír volt róla,hogy bármikor bevonulhat katonának.Azt ígérte,hogy visszajön és feleségül fog venni,de ez sosem valósult meg.Néhány hét elteltével volt egy vitánk telefonon.Az volt az utolsó beszélgetésünk.Haraggal váltunk el és még csak el sem tudtam mondani,hogy mennyit jelent nekem.Aztán jött a levél,hogy halálos sebet kapott,de a holttestét nem találták meg,így halottnak nyilvánítják.Időbe telt,hogy elfogadjam,de nem tehettem mást.Tudtam,ha élne,már visszajött volna hozzánk.Aztán egy nap,mikor Angela azt mondta,ideje továbblépni,én ismét kimentem Booth sírjához.Megkérdeztem,hogy ő tényleg ezt akarná-e.Nem kellett sok.Sully mögém lépett és megérintette a vállam.Nem tudtam sem örülni,sem szomorú lenni a visszatértére.Megölelt.Néhány nap múlva már úgy fogtam fel a dolgot,hogy Booth küldte őt nekem,mert benne bízik,így hát mikor közeledni kezdett felém,én nem tiltakoztam.Bár minden pillanatban,amit vele töltöttem,végig csak Ő járt a fejemben.

Most itt ülök,mellettem pedig a lányunk.Sully azt szeretné,ha úgy nevelném,mintha ő és nem pedig Booth lenne az apa.Próbáltam vele közölni,hogy ez nem így lesz,de Angela is rávezetett,hogy a picinek ez a legjobb.Apa kell neki és nem halott,hanem élő.

Emily elkezdett sírni.Még csak most eszméltem rá,hogy már tiszta víz az arcom és az asztal is.Meg kéne vigasztalnom,de hogyan?Hiszen azt sem tudom,hogy mi baja!Már rég ki kellett volna alakulnia az anyai ösztönnek.És ha belegondolok,más gyerek ilyenkor már kimondja az első szavait,de Em nem.Talán velem van a baj.Lehet,hogy éhes.Vagy tisztába kéne rakni?Angela azt mondja,hogy a gyerekek megérzik,ha az anyjuk feszült.Lehet,hogy igaza van.Felveszem.Talán attól megnyugszik majd.Az órámra pillantok.Már fél 2!Tim-nek rég itt kéne lennie.Hol járhat?Mostanában nem sokat vagyunk együtt.Rengeteget dolgozik.Bár ha jobban belegondolok,én is ezt tettem,míg nem lett egy lányom.Fel kéne hívnom,de nem veszi fel.Elég türelmetlen vagyok,mivel Emily még mindig bömböl és egyszerűen képtelen vagyok elhallgattatni.Rendben.Már tudom,hogy mit csinálok.Játszom vele.Fel kell vidítanom,ha már egyszer én okoztam a rosszkedvét.Megmutatom neki,milyen érdekes formákat lehet csinálni az ujjainkból.Ez már régebben is működött.Még mikor Booth is itt volt.Na jó!Elég ebből!Ha folyton rá gondolok,akkor Emily soha nem lesz jókedvű!
Te jó ég!Ez bevált!Hihetetlen.Nem is tudom mi olyan érdekes az ujjaimon.Csörögni kezdett a telefonom,én pedig nagyon megijedtem!Tim az.Végre!

-Szia!Hol vagy?-kezdtem bele,talán kicsit túl vádaskodón

/-Nyugi Tempe!Bent ragadtam a munkahelyemen.Egyetek nélkülem,oké?Sajnos csak késő este fogok hazaérni!/-cseppet sem tetszik,amit hallok.Már nem ez az első eset,hogy hiába vártunk

-Jó.De nyolcra legyél otthon!Spagettit csinálok!

/-Ott leszek!Szeretlek!/-sejtettem,hogy úgysem ér haza vacsorára.Sosem szokott,mikor megígéri.Szeret?Már kezdem azt hinni,hogy megcsal.

-Rendben.Szia!-én még soha nem mondtam neki,hogy szeretem,de szerintem vagy nem feltűnő vagy ennyire nem érdekli.Általában ezt egy "Én is"-sel le szoktam tudni.Most még ennyire sem voltam képes.Azt hiszem kicsit haragszom rá.

De ha nem jön,hát akkor ideje enni,mert ma még meg kell látogatnom Booth-t is.Ma van az évfordulója annak,hogy megkaptam a levelet.Jaj ezt nem hiszem el!Már megint sírok!Ebből elég!

Emily-n akadt a tekintetem.Nem bírom róla levenni a szemem.Annyira boldognak néz ki,ahogy játszik a kezeivel.Próbálja megformálni azokat az alakokat,amiket az előbb mutattam neki.Végre van min mosolyognom.Kikértem az ételt.Mikor Booth meghalt,rászoktam a pitére..Nem is olyan rossz,mint akkor gondoltam.
Néhány perc múlva már én is ettem és Em is kapott bébiételt.Ideje menni,mert nem végzek!Angela már biztosan vár rám.Megígérte,hogy vigyáz Emily-re,amíg én kimegyek a temetőbe.Hálás vagyok neki.Mikor senki nem volt a lányommal,ő ott volt neki és nekem is.A pótanyuka..Még nem döntöttem el,de ha megkeresztelem Em-met,akkor biztosan Angie lesz a keresztanyukája.Igazából nehéz az ilyesmiről döntenem.Sully-t nem kérdezem.Még most sem érzem azt,hogy köze lenne hozzá.
Nem számít.Emily-t beraktam a gyerekülésbe és elindultunk.


***

Fél óra múlva már kint is voltam a temetőbe.Nem szoktam virágot hozni,nem látom értelmét.Hiszen úgyis elszárad.Ez csak még jobban mutatná az elmúlást.
(Hallgassátok meg)
Remegek.Nem bír el a saját lábam!..Miért mentél el?Hogy hagyhattál itt egyedül?!Azt ígérted,mindig mellettem leszel és most?Hiányzol!El kellett volna mondanom,hogy mennyit jelentesz nekem!Annyira sajnálom!

-Remélem meg tudsz még valaha bocsájtani..Túl durva voltam.Nem kellett volna veled kiabálnom.Sajnálom!-a kezembe temettem az arcom.Egyszerűen nem vagyok képes elhinni,hogy nincs tovább!-"Visszajövök!"Bár megtetted volna.

(-A medencecsont alapján férfi,a 30-as évei közepén.A halál oka alighanem a C2-es csigolyánál történő erős szúrás lehetett valami éles tárgyal,ami egyértelműen a vége felé keskenyedő-csörög a telefonom.Booth az!Hiszen ez szuper!-Booth az!-jelentettem be a többieknek,majd felvettem-Brennan!-szóltam bele,hátha mégsem ő az

/-Szia!Hogy vagy?/

-Tegnap óta semmi sem változott-foglaltam össze gyorsan

/-A baba?/

-Ő is jól van!-furcsa volt,hogy annyiszor elkérdezte,mert minden nap csak ugyanazzal szolgálhattam neki

/-Figyelj!Szerintem legyen a neve Emily./

-Mi?Nem!Nem lesz a neve Emily!Egyébként ezt ne telefonon beszéljük meg!Holnap jössz haza.

/-Tudod..Épp erről szerettem volna veled beszélni..Nem egészen úgy lesz,ahogy gondoltad./

-Hogy-hogy nem egészen úgy lesz?Ahogy én gondoltam?Csak azt gondolom,amit te mondtál nekem!-kezdek elég ideges lenni,mivel egyáltalán nem tetszik,amit Booth mondani szeretne.Hogy ne hallgassák végig a vitánkat,inkább felmegyek az irodámba.Cam,Angela és még Hodgins is hatalmas szemekkel néz,de nem érdekel.Most fontosabbnak tartom Booth mondanivalóját.

/-Tudom,hogy mit mondtam Temperance..De nem úgy alakult..Nem megyek haza a héten,sem jövő héten.Majd talán a jövő hónapban,de az sem biztos./

-Te tudtál erről?!?-ordítottam el magam.A hangom visszhangzott a falakról.Elkezdtem rohanni fel a lépcsőn,hogy minél hamarabb érjek az irodámba

/-Nézd!Én csak nem akartam,hogy kiakadj!Tudom,hogy rossz ötlet volt,de ha megmondom az igazat,akkor szomorú leszel,így pedig olyan jó volt nézni,hogy egész jól elfogadtad!Kérlek csak próbálj megérteni!/

-Próbáljalak megérteni?!Próbáljalak megérteni?!?-egyre magasabbra emeltem a hangom-Hazudtál nekem!Azt ígérted,hogy holnap hazajössz!Becsaptál!És még én próbáljalak megérteni?-könnyes volt a szemem.Mégis hogy tehette ezt?

/-Kérlek nyugodj meg!/

-Nem nyugszom meg!-ordítottam a mobilomba-Ha nem jössz haza holnap,akkor végeztünk!Érted?!Ha nem jössz haza arra az időpontra,amit megígértél,akkor nem megyek hozzád!Ha visszajössz,akkor elfelejtem ezt az egészet és folytathatjuk onnan,ahol abbahagytuk.Ha mégsem,akkor vége..A lányod nem fogom eltiltani tőled,mert tudom,hogy mennyit jelent neked,de számíts rá,hogy velem lesz majd!-talán kicsit durva voltam,de nagyon kétségbe vagyok esve..Haza kell jönnie!

/-Kérlek Temperance!Ez nem megy csak így!Ne csináld ezt,jó?Te is tudod,hogy mindennél jobban szeretlek!/

-Akkor tudod mit kell tenned!-fejeztem be halkan a beszélgetést,majd letettem a telefon.A falhoz támaszkodtam és lecsúsztam sírni.Miért tette ezt?Hiszen tudja,hogy mennyire féltem!)

Azt hiszem,hangosan zokogtam.Vissza kéne fognom magam.Mindenki engem bámul.Legalábbis úgy érzem.Na jó.Ideje haza indulni,mert ha Angie nem talál otthon senkit,még a végén aggódni fog.


***


Végre itthon vagyok a melegben.Sajnos nem voltam valami gyors,mert az utat teljesen ellepte a hó,ráadásul nem láttam a könnyeimtől és ezt még a hatalmas pelyhek is nehezítették.Angela már hívott,hogy hol vagyok.Mondta,hogy mindjárt itt lesz.Jól tudom,hogy neki is éppúgy nehéz,mint nekem,de miattam leplezi az érzéseit.Talán nem csak én tanulok tőle.Lassan megérkeznek,de amíg várok,előkészítem az alapanyagokat.Kicsit késésben vagyok,mert túl sok időt töltöttem Booth-tal.
A konyhába megyek és előkeresem a hozzávalókat..Egyszerű a recept.Amit egyszer megfőzök,annak egy életre megjegyzem a receptjét.Lássuk csak.Kell : 40 dkg sovány, darált marhahús
15 dkg paradicsompüré
4 evőkanál olaj
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál cukor
bazsalikom
oregánó
őrölt bors
só
Meg is vagyunk.Már csak meg kell csinálni,de azt most nem kezdem el.
Valaki kopogott.Biztosan Angela hozta Emily-t.Ha nem tudnám,hogy neki ott van a családja,azt mondanám,hogy egyen velünk.Csak az a baj,hogy nemet mondana.De meg is értem.Hiszen neki ott van Jack és Michael.Kinyitom az ajtót és persze,hogy Angie az!

-Szia édesem!-ölelt meg azonnal

-Sziasztok-felkaptam Emily-t.Olyan boldognak tűnik!-Mit csináltál vele?Nálam szomorú volt..

-Az ég világon semmit!Szerintem azért szomorú,mert az anyukája is az!-közben leültünk a kanapéra.Persze tudtam,hogy nem kerülhetem el a kérdezősködéseit.Emily elkezdett játszani a kis szőnyegén lévő játékokkal-Hogy vagy?-olyan szánakozón nézett.Utálom ezt a tekintetet!

-Még mindig nem fogtam fel..-hallottam meg a saját hangom.Hihetetlen,hogy már megint kiöntöm neki a szívem!

-Tudom,hogy most a legnehezebb.De én mindig itt leszek neked!Oké?Ha szükséged van valamire,akár egy ölelésre,én itt leszek!

-Tudom-feleltem elég szűkszavúan

-És hogy állsz Sully-val?

-Ma megint nem jött enni.Azt mondta,hogy "sokáig dolgozik"-ehhez tényleg mutattam a macskakörmöt,hogy hitelesebb legyen

-Miért nem nyomozod le a telefonját?Simán meg tudnád csinálni!-szerintem Angela dühösebb,mint én.Pedig lehet,hogy tényleg csak sokat dolgozik.

-Nem teszek ilyet Angela!-lehet kicsit túl hangos voltam,mert Em is rám nézett-Én bízom benne

-Hát én nem!-most ő volt hangos.Kicsit meg is ijedtem

-Nyugi!Csak sokat dolgozik.Bízom benne Angela és neked is ezt kéne tenned!

-Rendben.Elfogadom,hogy te megbízol benne,de azt ne kérd,hogy kövessem a példád,mert nem fogom.De ám legyen.Nem szólok róla többet egy rossz szót sem-ezzel egy kicsit sem nyugtatott meg.Talán valami megkönnyebbülést kellett volna éreznem?-Most viszont mennem kell!Otthon már vár a férjem és az én drága kisfiam!-olyan szépen tudott mosolyogni,hogy ha egy kicsit feledékeny lennék,azt hinném,hogy valami boldog dologról beszélgettünk az imént

-Oké.Holnap találkozunk bent-viszonoztam a mosolyát,majd felállt és elment.Az órámra pillantottam.Te jó ég!Már fél 8!Rég kész kéne hogy legyek!

***

9 óra van.Vajon hol lehet Sully?Hihetetlen,hogy még nem jött meg.Azt hiszem,hogy most elég volt.Nem tűrök tovább! (kulcscsörgét,majd kattan a zár) Nahát!Végszóra!

-Hol jártál?-támadtam le egyből.Elég furcsán nézett rám.Talán még nem fogta fel,hogy miért kiabálok.De hiszen felkészülhetett volna!

-Nyugi Tempe!Csak elhúzódott a munka..

-És nem tudtál volna hazatelefonálni,hogy nem jössz?-vágtam a szavába ingerülten.Nem tehetek róla!Már nem bírom magamba fojtani.

-De.Teljesen igazad van!-hű!Mindenre számítottam,de erre az egyre nem.Nem jutok szóhoz-Sajnálom,de teljesen megfeledkeztem az időről.Tudom,hogy az én hibám-na jó.Itt valami nagyon nincs rendben!Mi a fene folyik itt?

-Mi a fene folyik itt?-adtam hangot a gondolatomnak,de teljesen véletlen

-Csak bocsánatot szerettem volna kérni.Igazad van,hogy kiabálsz,megértem,hogy ki vagy akadva.Nagyon sajnálom!Ugye meg tudsz bocsátani?-átkarolta a derekam,ezzel arra kényszerítve,hogy megöleljem.Nem bánom,hogy ezt kell tennem,de azért még mindig érzek valamit...A fenébe!De már nem csak érzem,hanem látom is!

-Kivel voltál?!-ripakodtam rá,közben pedig kibontakoztam az öleléséből

-Mi?-nagyon jól csinálja.Hogy nem vettem észre eddig,hogy megcsal?

-Érzem az illatát!-felfedtem az egyik dolgot,de tudom,hogy valamivel ki fogja védeni..

-Csak veled voltam!-és ahogy sejtettem..

-Csakhogy én nem használok rúzst!-megfogtam az inge gallérját és megtántottam

-Igazad van-lesütötte a szemét.Nem tudom,hogy mit akar-Próbálkozott nálam egy ügyvédnő-szünetet tartott,de annyit nem,hogy elgondolkodhassam rajta és kimondjam,hogy igazam volt!-Nem mondom,hogy nem történt köztünk semmi.Minek tagadjam,hisz téged nem lehet becsapni.De nem jelentett semmit és ha ezzel még tudok javítani a dolgon,nem feküdtem le vele.Megcsókolt én pedig hagytam.Sajnálom-nem kapok levegőt.Ezt csak így?Hogy képes így elmondani?Egyszerűen hihetetlen,hogy Angela-nak igaza volt!Nem lehet!

-Nem..Nem hiszem el!-elég gyenge volt a hangom.Sokkal gyengébb,mint amilyenre akartam-Hogy voltál képes erre?Ha nem szeretsz,akkor miért vagy még velem és ha igen,akkor miért tetted?

-Kérlek Temperance hallgass meg!Tudom,hogy haragszol,de igazad van!Miért vagyok veled,ha nem szeretlek a válasz egyszerű: Mert szeretlek!De akkor miért csaltalak meg?Fogalmam sincs!Nem jelentett semmit és ígérem soha többé nem fordul elő!-próbálta megfogni a kezem,de én elhúztam.A szemébe akartam nézni,de a könnyeim útját állták a látásomnak.Nem akartam sírni.Hiszen nem is szeretem,legalábbis nem úgy,mint Booth-t.De mégis bíztam benne és ő most megcsalt.Hogy lennék képes ezek után úgy viselkedni vele,mintha mi sem történt volna?Becsapott!

-Bíztam benned!-nyögtem ki végül.El akartam menni a szobába,de ő utánamkapott

-Sajnálom.Bár visszatudnám csinálni,de nem tudom-ezek a szavak annyira emlékeztettek azokra,amiket én mondtam Booth-nak,hogy megfordultam-Nem akartalak megbántani,sem elveszíteni a bizalmad.Szeretlek!Ígérem soha többé nem fog előfordulni!Kérlek,csak most az egyszer adj még egy esélyt!-közelebb húzott magához.Gondolkodtam.Annyira járt az agyam,hogy fel sem tűnt : Már a számban "turkál".Csepet sem esett jól a csókja,mégsem toltam el magamtól.Talán ha nem ismétli meg,akkor kaphat még egy utolsó esélyt.

***

A vitánk után elmentem fürdeni.Ő is velem akart jönni,de azt mondtam,hogy épp ciklusom van,így sajnos most nem tudunk szexelni.Néha még magam is meglepődök azon,hogy milyen okos is vagyok.Most ő fürdik egyedül,de nincs bent törölköző,mert kihoztam.Talán fel sem tűnt neki.Jobb lesz,ha beviszem,mielőtt kiabálni kezd és ezzel felébreszti Emily-t.

A fürdőnk nagyjából úgy néz ki,hogy ha a kádban van az ember,akkor az ajtót eltakarja egy fal,így Sully sem vette észre,mikor beléptem.

Épp telefonál.De kivel beszélhet?Nem akartam hallgatózni,de akaratlanul is meghallottam a búcsúmondatot.

"-Jó.Akkor holnap délben-ezt mind olyan lágyan mondta,hogy nem mondhatta másnak,csak egy nőnek-Rendben.De valami szexi ruhában gyere!"-hogy mi?Letette a telefont és én nem bírtam magam tovább türtőztetni.Odarohantam és belevágtam a törölközőt a vízbe,majd felkaptam a telefonját és megnéztem az utolsó hívott számot.Valami Dayan.

-Ezt nem hiszem el!-adtam hangot a gondolataimnak,majd kirohantam.Persze ő egyből kipattant a kádból és egy szál vizes törölközőben utánam rohant-Hogy tehetted?Azt mondtad,hogy nem fogsz megcsalni többet!-ordítottam.Teljesen kiment a fejemből Em

-Nem csallak meg többet!Hiszen ezt mondtam!-próbált csitítani,de én nem hagyom magam

-Nem?!Akkor mi volt az a : De valami szexi ruhában gyere?Mégis mivel magyarázod?Mert én nem szoktam ilyeneket mondani a munkatársaimnak!-valami olyan történt,amitől teljesen ledermedtem..Megütött!Ez nem lehet igaz!Megütött?Most olyan dühös vagyok,amilyen már régen voltam-Ezt ne merészeld még egyszer!-ordítottam erősen fenyegetve az ujjammal

-Mit?-újra megütött,de most a pult sarkának estem és felszakadt az arcom-Mert mi lesz?Talán megütsz?-nem kaptam levegőt.Én nem ilyennek ismertem meg.Mégis mi történt vele?Olyan dühös vagyok!Legszívesebben most itt elbőgném magam.De nem engedhetek!Erős vagyok.

-Nem-vágtam oda neki-Elmegyek Emily-vel együtt!-elindultam volna a lányom szobája felé,de Sully elkapta a kezem és erősen szorította-Engedj el!-sziszegtem a fogaim között-Ez fáj!

-Nem mész te sehová!Emlékezz csak!Én FBI-os vagyok és egy csettintéssel elintézhetem,hogy börtönbe kerülj!

-Nem teheted!-nem tudom,hogy a fájdalomtól vagy az érzéseimtől lett könnyes a szemem,de most igyekszem,hogy ki ne csorduljon

-Kipróbálod?-a hangneme gúnyos volt.Ez visszataszító.Hogy volt erre képes?Hogy képes megfenyegetni?

-Mit akart?-rendben itt maradok.De nem sokáig,csak amíg kigondolok egy tervet

-Egyszerű.Legyen minden olyan mint régen,de most már ha kések,legalább nem kell hazudnom.Csak annyit mondok,hogy Dayan-nál leszek.Világos ugye?-rám vigyorgott

-Mint a nap!-kitéptem a közben megenyhült szorításából a kezem,majd bementem a szobába

-És ne feledd!Ha börtönben leszel,nem láthatod Emily-t!-kiáltott utánam.Most mégis mi a fenét tegyek?Nem mehetek a rendőrsére és még csak el sem költözhetek-Én most átmegyek Dayan-hoz.Reggel jövök!-bejött és egy puszit nyomott a homlokomra.Kirázott a hideg-Addig pedig ne csinálj semmi hülyeséget!Szia!-hallottam,ahogy csukódik az ajtó,majd azt,hogy be is zárja.Hogyan tovább?Már nem bírom tovább visszatartani a sírást.Nem megy.Bíztam benne!Én nem ilyennek ismertem és most mégis..

A fürdőbe megyek,hogy megnézzem mennyire szakadt fel az arcom.Elég rendesen.Ezt mégis hogyan magyarázom ki?Nem bírom tovább.Ha nem támaszkodok meg a csapon,akkor összeesek.Jobb lesz,ha lefekszem.Eléggé zúg a fejem.Ma még nem kell aggódnom Tim miatt.Majd holnap.

-FOLYTATÁS KÖVETKEZIK-

Tudom,hogy ez nem épp karácsonyhoz illő,de majd várjátok ki 24-ét ;D Addig pedig további jó szórakozást!