Bones-Hosszú az út...-2

Egy pillanatig csak állt a nyitott ajtóban és nézte a szobát.Díszes volt és képekkel teli.Olyan meghitt és nyugodt.Ha nem hall egy vékony ismerős hangot,talán még ott állt volna néhány percig és csodálta volna azt az erőt,ami kifele áramlik.

-Édesem!-ölelte át meglepett barátnőjét Angela-Hogy vagy?Már annyira vártalak!-Brennan már alig kapott levegőt a szorítástól

-Angela!Nem kapok levegőt!-tolta el magától a lelkes lányt-Én is örülök,hogy újra dolgozhatok.De te miért is vártál annyira?Hiszen minden nap szinte eljöttél hozzám...-értetlenkedett a tudós.Kicsit talán sokallta ezt az örömet

-Nélküled nem volt ugyanaz a munka!Hiszen miattad maradtam itt a Jefferson-nál és már hiányzott ez a racionális csajszi!-bökte meg Tempi-t,aki összeráncolt szemöldökkel csak ennyit tudott kinyögni:

-Ezt most miért csináltad?-Angela arcáról egy pillanatra eltűnt a mosoly,de aztán a komoly tekintetet azonnal visszaváltotta a vidám

-Jaj szívem!...Na látod!Eddig nem volt,aki ezt megkérdezze tőlem!-nevetett fel-Most egy kicsit csukd be a szemed!Mutatni szeretnék neked valamit!-lelkendezett

-Muszáj ezt?Nem szeretem a meglepetéseket!-ellenkezett Brenn,de Angela nem hagyta magát

-Csak csináld!Hidd el,tetszeni fog!-Temperance nagy nehezen eleget tett barátnője kérésének és lecsukta a szemét

.Nem tudta,hogy mi folyik körülötte,csak annyit érzett,hogy Angela nagyon izgatott és boldog.Ezt valahogy tapintani lehetett a levegőben.Hallani lehetett,ahogy össze-vissza rohangál,majd a lány "csodagépe" bekapcsolt és Brennan akaratlanul is kinyitotta a szemét.Csodálatos látvány tárult a szeme elé.Teljesen elképedt.Miért csinálta ezt Angela?

 A gép 3D-s képeket mutatott.Képeket arról az időről,mikor még minden rendben volt és mindenki boldog volt.Teperance,Angela,Booth,Hodgins és a többiek..Mind rajta voltak.Az egész,mint egy film pörgött a lányok szeme előtt.Brennan-nek könnyek gyűltek a szemébe,de nem a bánattól.Ezek örömkönnyek voltak.Először csak egy apró mosolyt lehetett felfedezni a tudós arcán,majd egyre nagyobbat.Három percen keresztül le sem bírta venni a szemét a képekről és mikor a gép már végzett,Tempi-nek még akkor is tátva volt a szája.

-Hogy tetszett?-kérdezte reménykedve Angela

-Ez..Ez csodálatos volt Angie!Köszönöm!-megölelte a lányt pont úgy,mint az imént épp fordítva

-Édesem!-nyökögte-Most én nem kapok levegőt!-lefejtette barátnője kezeit a nyakáról-Nincs mit!Örülök,hogy tetszett!-mosolygott ő is.Az idilli képet csak Cam zavarta meg,amint épp egy aktát böngészve beszólt Angela ajtaján

-Angela kérlek..-felpillantott-Megzavartam valamit?-kérdezte kicsit zavarban

-Hát nem épp a legjobb...-kezdett bele a lány

-Dehogy Cam.Már épp végeztünk!-fejezte be a mondatot Brennan,mire Angie szúrós tekintetével találta szemben magát

-Remek!Akkor kérlek Angela határozd meg a tárgyat,amivel leszúrták az áldozatot!Itt van minden adat,amire szükséged lehet!-adta át a vastag aktát

-Ezért még számolunk!-mondta Brennan-nek,aki erre elmosolyodott és kiment az irodából,majd a sajátja felé vette az irányt.

"Remek!Itt az ideje,hogy visszatérjek dolgozni!Más nem is segíthetne!"

Már a küszöbön állt,mikor elkapta az a furcsa ismerős érzés.Nem akart egy csepp félelmet sem érezni,de bárhogy próbálkozott,ez valahogy most mégis előjött.A torkában,mint egy hatalmas gombóc,dobogott a szíve."Nyugalom!"-hunyta le a szemét-"Már vége!Tudod,hogy vége!"-lassan felnézett,mély levegőt vett és belépett a sötét helyiségbe,majd felkapcsolta a villanyt.Pontosan ugyanolyan volt,mint mikor elment.Ugyanaz az illat,ugyanazok a tárgyak.Pontosan ugyanaz.Mintha még a porszemek is ugyanott lennének,mint azelőtt.Az íróasztalához ment és beleült a székbe.Benyomta a gépet.Amíg várakozott,belepillantott az asztalán fekvő aktába.Wendall írt egy két szót az ügyről,pontosabban az áldozatról.
"Neme: Férfi
Kora: 30-35 év közötti
Emberfajta: Mongoloid
Halál ideje: 2011. novembere körül
Halál oka: lőtt seb a koponya homlokcsonti részén
Egyéb: A test különböző pontjain kínzásra utaló nyomok találhatók.."
 Brennan abbahagyta az olvasást és felpillantott."Vajon tényleg olyan rossz ember volt,hogy így kellett meghalnia?"A gépre nézett,ami már teljesen betöltött és meglátta a háttérképét.Egyáltalán nem az volt,amit itt hagyott:

"Hívj fel!"-Jelent meg a képernyőjén egy kis ablak.Tempi elmosolyodott és előkapta a mobilját.Benyomta Booth gyorshívóját,de nem kellett sokat várnia,mert Seeley rémülten szólt bele:

-Szia!Baj van?Azonnal megyek érted!-hadarta,meg sem várva,hogy a vonal másik végén Brennan megszólalhasson

-Hé!-ordította a kagylóba-Nyugi!Csak bekapcsoltam a gépemet!-hangjában mosoly bujkált

-Ó.Jó.Akkor..Ugye tudod,hogy az a kép nem épp előnyös neked?-nevette el magát

-Köszönöm-mondta egy kis gúnnyal

-Nem!Én úgy értettem,hogy lehet,hogy én tök helyes vagyok rajt,de azért normális képet is kéne csinálnunk.Nem gondolod?

-Helyes?Úgy vigyorogsz,mint a tejbetök!

-Te most metaforát használtál??

-Igen.De jó volt,nem?-Booth hangosan felnevetett

-Az volt.Szóval akkor most dolgozol?Nem lehetne,hogy mégis érted menjek?-reménykedett

-Már több mint 2 hónapja nem voltam a laborban.Ideje,hogy nekilássak!Rengeteg elmaradásom van és egy friss hullám,akit megkínoztak,majd lelőttek!-magyarázta levegővétel nélkül Brenn

-Jól van.Látom nem tudlak lebeszélni.Akkor hívj,ha meguntad a hulláidat!...Szeretlek!-köszönt el kelletlenül

-Én nem!

-Tessék??-lepődött meg a férfi

-Jaj Booth!Persze,hogy szeretlek!-nevetett-Majd hívlak!-letette a telefont és mosolyogva dőlt hátra a széken...

-FOLYTATJUK-

Most jött a friss,mert most volt időm befejezni.Nem sok motivációt adott,hogy nem kaptam komikat. (EZ HATALMAS CÉLZÁS VOLT!!!!)

A folytatás jövő héten jön..;)