Bones-Ébredés-8

Brennan már egy órája a kádban üldögélt.Szemeiből megállás nélkül folytak a könnyek.Ránézett a mellette lévő órára,ami pontosan 7:50-et mutatott."Mennem kéne dolgozni.Attól,hogy ez történt,még nem állt meg a világ-gondolkodott-Az biztos nem is fog.A munka majd segít túllépni ezen a helyzeten is-egy apró pillanatra mosolyra húzódott a szája,de azonnal el is illant.Kikászálódott a vízből,magára csavarta a törölközőt és a mosdóhoz lépett.Végighúzta kezét vizes barna haján,majd megragadta a szekrény mellett lévő kefét és fésülködni kezdett.Néhány perc múlva már a hajszárítással is végzett.Odament a szekrényéhez,hogy valami ruhát keressen magának.Talált is egy kék gombos blúzt.Elegáns selyemből készült és függőleges csíkok borították az anyagot.Tempi úgy gondolta,hogy ez ideális lesz,mivel úgyis el kell mennie,hogy találkozzon a menedzserével.Átimbolygott a másik szekrényhez,ahonnan egy egyszerű farmert kapott elő.

 

Nem értett a divathoz,de azt tudta,hogy az a blúz biztos feldobja majd és nem tévedett.Mikor belenézett a tükörbe kellemesen csalódott.Nagyon jól állt neki ez a szerelés,de egyvalami nem tetszett rajt.Ahogy ott állt a tükör előtt és magát bámulta,megpillantotta a nyakában lógó medált.Abban a pillanatban tétovázás nélkül letépte magáról és a szoba egyik sarkába hajította.Minden dühét beleadta abba a dobásba,ami eddig összegyűlt benne és megint sírni kezdett,de hamar el is fojtotta magában a bánatot,hiszen már 8:30 volt és ő még nem indult el.Gyorsan felkapta a mobilját és a kocsikulcsot,majd lerohant a kocsihoz és bepattant.Egész úton arra gondolt,amit Michael mondott neki.Egyszerűen nem bírta kiverni a fejéből a beszélgetést.Bármennyire is tagadja,Képes volt elhinni,amit volt tanára mondott,hiszen racionálisan még igaz is lehet.Szíve szinte kiugrott a helyéről és olyan figyelmetlenül vezetett,hogy többször rádudáltak.Valahogy nem volt teljesen magánál.Az a sokk,amit az est folyamán kapott,nem múlt el egészen.Néhány perc alatt be is ért az intézetbe,ahol Cam már szidó szemekkel indult felé,de valójában csak nagyon aggódott.

-Te meg hol voltál?-kérdezte idegesen,de valamelyest visszafogta magát

-Elaludtam-hangzott az egyszerű válasz,majd továbbment,mintha nem is lenne ott senki

-Jól vagy?Aggódtam érted!-megfogta Brenn karját,hogy egy pillanatra egymás mellett álljanak

-Nem kell úgy csinálnod,mintha érdekelne,hogy mi van velem!Bejöttem nem?Majd tovább maradok benn,ha úgy neked jobb,csak hagyj békén Camille!-emelte fel a hangját,majd elviharzott."Camille?Mikor hívott így utoljára?Vajon mi baja lehet?"_Már majdnem odaért az irodája ajtajához,mikor egy kéz megragadta őt.

-Szia édesem!Nem is köszöntél!-mondta halkan,de határozottan Angela

-Szia Angela!-kirántotta magát a szorításból és belépett az irodájába

-Mi bajod van?Valami rosszat tettem?-érezni lehetett,hogy már nem sok választja el attól,hogy sírva fakadjon.

-Gondolkodj!És most ha megbocsátasz dolgozni szeretnék!-becsapta az ajtót barátnője előtt,majd kulcsra is fordította és leült a székébe.Igyekezett a munkájára összpontosítani,de nem nagyon sikerült,így lement,hogy a régi csontokat azonosítsa.Út közben senkivel nem találkozott és ennek nagyon örült.Nem volt kedve még egy vitához,sem magyarázathoz."3693"_levette a dobozt,amiben szépen össze voltak rendezve a csontok.kirakta őket az asztalra,pontosan abban a sorrendben,ahogy kell,aztán nekiállt,hogy megvizsgálja az összeset.

-FOLYTATJUK-

Nagy pechetekre ma csak ennyi sikerült,mert későn kezdtem,de holnap írok még!Kérek kommenteket!!

Köszi..♥