Bones-By means of dreams-5

Temperance berakta az utolsó dolgot is,amit vinni akart és lezárta a bőröndjét.Egy kicsit leült mellé az ágyra és elgondolkodott,hogy mi lenne,ha nem menne el.Boldogan élne Booth-val és a barátaival,miután bocsánatot kért tőlük,bár még mindig nagyon nehezére esett hinni Seeley szavainak.Hiszen nem is szokott bocsánatot kérni!!Most viszont bűntudata volt..Megbánta,amit tett,még úgy is,hogy ő azt hitte,igazak a vádak.Arcát a kezébe temette,de ideje sem volt többet gondolkodni,mert megszólalt a telefonja.

-Brennan!

-Jó napot Dr.Brennan!-szólalt meg egy férfi a vonal másik végén

-Miért keresett fel ismét?-kérdezte meglepődve

-Csak biztos szerettem volna lenni abban,hogy nem kési le a gépét-válaszolta vidám hangon

-Nem késem le-mondta hidegen

-Rendben!Akkor este találkozunk a repülőtéren!Biztos vagyok benne,hogy nagyon elfárad,mire ideér,ezért az első utunk a szállodájába vezet,persze csak ha ön is ezt szeretné!-tette hozzá utólag

-Igen.Köszönöm!Viszlát!-hangzott az elköszönés,mert ránézett az órára és látta,hogy már késésben van

-Viszlát Dr.Brennan!-köszönt el a férfi is,majd mindketten letették

Tempi teljesen elfeledkezett a lent váró taxiról.Összekapta a cuccát és már rohant is ki a házból.Gondosan bezárta maga után az ajtót,majd odarohant a kocsihoz.

-Teljesen elfeledkeztem az időről!Kérem gyorsan a reptérre!-hangzott az utasítás

-Azonnal!-válaszolt a taxis.Brenn egyből felismerte a hangját

-Óóó..Neem!Tudja mit?Inkább lekésem a gépet!-vágta rá és már épp ki akart szállni,de az autó elindult

-Ne aggódjon!Nem fogja lekésni!Erről jut eszembe!Kibékült már a barátjával?Bár ez elég buta kérdés,mivel épp a reptérre megy-válaszolt magának

-Nézze!Nem akarok lelkizni,csak vigyen a reptérre a lehető leggyorsabban!-emelte fel a hangját

-Rendben.Ahogy akarja Dr.Brennan!-hangzott a kurta de gúnyos válasz

-Honnan tudja a nevem?-kérdezte ijedten Tempi

-Mindenki tudja,hogy ki maga,aki olvasta a könyveit!Mellesleg azok nagyon jó könyvek!Nem akar nekem egyet dedikálni?-nyújtott hátra egy példányt,ami nemrég jelent meg

-Az útra figyeljen!-hangzott a kiáltás,mert a sofőr áttért a másik sávba

-Ne aggódjon!Én sem szeretném,ha valami bajunk esne!Csak dedikálja kérem!Ó!A könyvéről jut eszembe!A könyvében szereplő férfi a való életben is..

-Na jó!Nem szeretnék a könyvemről beszélni,sem pedig más életéről,sem a sajátomról!Megértette?!-szakította félbe dühösen a nő,majd mikor meglátta a reptér fényeit,egy kis mosoly húzódott végig az arcán,ami gyorsan el is tűnt-Remek!-valami gúnyos örömféle jelent meg rajta

-Hát jó.Maga tudja!De ha most elmegy Japánba,akkor mindent elveszít!-állt meg a taxis.Temperance kiszállt,becsukta az ajtót,de még beszólt a lehúzott ablakon

-Honnan tudja,hogy Japánba megyek?-egyre idegesebb volt és félt,nem tudta mire vélni ezt az egészet

-Én mindent tudok-mosolyodott el a férfi,majd elhajtott

Brennan még sokáig gondolkodott a taxis minden mondatán."

Mégis honnan tud rólam ennyi mindent?Talán valami őrült rajongó?Igen!Hiszen ez a legracionálisabb!"-de arra nem gondolt,hogy talán valami más..Valami,ami csak az övé..

Lassan átverekedte magát a tömegen.Sikeresen végigment minden ellenőrzésen,majd a gépe felé vette az irányt.Csak egy hang szólt utána a távolból.Halk volt,Tempi mégis felismerte.Booth hangját hallotta.

-Temperance!-ordította a férfi,mert a saját hangját sem hallotta a tömeg zsivajától-Bones!Kérlek!-a lány megfordult,hogy még utoljára beszéljen ex társával

-Mit keresel itt?-kérdezte lágyan

-Érted jöttem.Nem hagyhatom,hogy mégegyszer elmenj!Nem engedlek el!Még egyszer nem követhetem el ezt a hibát!

-Booth kérlek!Ne csináld!Azért nem mondtam el,hogy mikor indul a gépem,mert nem akartam,hogy utánam gyere!Érted?-nézett kérőn és egyben szomorúan is
-Te nem érted!Nem engedhetlek el!-magához húzta a lányt és megcsókolta.Temperance készségesen visszacsókolt.Néhány másodperc elteltével Brenn eltolta társát magától
-Hölgyem!Elnézést!Felszáll a gépre,vagy nem?-kérdezte a mögötte álló sztyuárdesz.
-Szeretlek!-mondta halkan Tempi,majd megfordult és maga után húzta a bőröndöt,Booth pedig csak nézte,ahogy elmegy,mert lezárták az útját.Kiment a helyiségből,mert nem volt jegye és az őrök már rágták a fülét.Odament a lehető legnagyobb ablakhoz,ahonnan a gépekre lehetett látni.Még nézte,ahogy barátnője felszáll rá és megkeresi a helyét...

-FOLYTATJUK-

Remélem ez is izgalmas rész volt..:)..már újra itt vagyok,de nem tudom,hogy meddig,mert érettségiszünet van és a mamámhoz is megyek,ahol pedig nincs gép sajnos..:)